Orvosi szótár

Baastrup-szindróma: a csigolyák tövisnyúlványa egymáshoz ér, egymáson súrlódik, és ez gyulladást, fájdalmat okoz.
Baker-ciszta (Baker-cysta) (ejtsd béker): A térdhajlatban tapintható, a térdízülettel általában közlekedő, folyadékkal telt nyáktömlő.
Baktérium:  az élővilág legegyszerűbb élőlényei közé tartozó egysejtű élőlény. Egyes fajtái kórokozók, mások a szervezetünkben élő, "hasznos" baktériumok (pl. bélbaktériumok).
Balneofototerápia:  a gyógyfürdő és fototerápia kombinációs alkalmazása, melyet elsősorban a pikkelysömör (psoriasis) kezelésére alkalmaznak.
Balneoterápia:  a gyógyvíz hatásaival foglalkozó tudományág, melynél a hatásosságért a víz fizikai tulajdonságain kívül a vízben oldott ásványi anyagok bőrön keresztül történő felszívódása is szerepet játszhat.
Balneum: fürdő.
Báriumos beöntés: a beavatkozás során a végbélnyíláson keresztül báriumtartalmú folyadékot juttatnak a végbélbe és a vastagbélbe. A bárium ezüstfehér fémes anyag, segítségével kirajzolódik a gyomor-bél rendszer alsó szakasza a röntgenfelvételen.
Barosinusitis: ejtsd baroszinuszitisz. Hirtelen nyomásváltozásra kialakuló heveny orrmelléküreg-gyulladás.
Bazális (alapi) sejtek: a felhám (epidermisz) belső, kis, kerek sejtekből álló rétege.
Bázis-bólus elv: az élettani inzulinelválasztást utánzó inzulin-adásmód, mely a legoptimálisabb vércukorértékek beállítását teszi lehetővé.
Bázis-bólus elv: az élettani inzulinelválasztást utánzó inzulinadásmód, mely a legoptimálisabb vércukorértékek beállítását teszi lehetővé.
Bázisterápiás szerek: a reumatoid artritisz és más ízületi gyulladásos betegségek kezelésére használják. Immunmoduláló szerek, közvetlen gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásuk nincs. Hatásuk csak hetek, hónapok múlva jelentkezik.
Bazofil sejt:  az allergiás gyulladás egyik fehérvérsejt-félesége.
BCG oldat: a biológiai kezelés során alkalmazzák, felületes hólyagrák esetén. A kezelés során az élő, de csökkentett fertőzőképességű baktériumokat tartalmazó oldatot egy katéteren keresztül juttatják a húgyhólyagba. A baktériumok az immunrendszer aktivitását fokozzák. A húgyhólyagrák kezelésében alkalmazott BCG oldat nem azonos a tuberkulózis gyógyítására használt BCG vakcinával.
Bechterew-kór (más néven spondylarthritis ankylopoetica, SPA): gyulladásos ízületi betegség.
Befagyott váll: adhaesiv capsulitis, frozen shoulder.
Behçet-szindróma: ismeretlen eredetű betegség, amely a szájban, a nemi szerveken, esetleg a bőrön fekélyeket, valamint szemgyulladást, hasi panaszokat, visszérgyulladást, idegrendszeri elváltozásokat, ízületi gyulladást okozhat. A tünetektől függően adagolt szteroid-kezelés többnyire hatásos a panaszok szüntetésére, de visszaeséssel számolni kell.
Belgyógyász-onkológus: olyan orvos, aki a rákos betegségek diagnosztizálására és kemoterápiás, hormonterápiás és biológiai kezelésére specializálódott. Gyakran ő az, aki a daganatos betegeket elsősorban ellátja, és kezelésüket kézben tartja, valamint koordinálja a többi szakorvos által adott kezeléseket.
Bélpolip:  a bél nyálkahártyájából elődomborodó, jóindulatú szövetszaporulat.
Belső elválasztású mirigyek:  olyan mirigyes szervek (pl. pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, petefészek, mellékvese, here, hasnyálmirigy, stb.), amelyek fehérje természetű termékeiket, a hormonokat a vérpályába juttatják, s ezek annak közvetítésével jutnak el a "célszervekhez".
Belső sugárkezelés: belsőleg adott sugárterápia, amelynek során tűkbe, drótokba vagy katéterekbe zárt radioaktív izotópot helyeznek a daganatba vagy közvetlen közelébe. Implantációs sugárterápiának, intersticiális sugárterápiának vagy brachiterápiának is nevezik. Lásd még sugárkezelés.
Béltükrözés:  kolonoszkópia. A kolonoszkópnak nevezett, fényforrással ellátott műszer segítségével az orvos betekint a végbél és a vastagbél teljes szakaszába, onnan polipokat vagy más szövetet távolíthat el mikroszkópos vizsgálat céljára.
Benignus: jóindulatú, nem rákos, azaz nem terjed a környező szövetekre, és nem szóródik a szervezet távoli részeibe.
Benignus prosztata hiperplázia (BPH): jóindulatú (nem rákos természetű) elváltozás. Lényege, hogy a prosztata szövete túlburjánzik, s a húgycsőnek és a hólyagnak nyomódva akadályozza a vizelet elfolyását.
Besorolás: rendszer, amely osztályozza a ráksejteket aszerint, hogy mikroszkóposan mennyire rosszindulatúak vagy agresszívek. A daganatbesorolás arra utal, hogy a ráksejtek milyen gyorsan terjedhetnek tovább, és fontos szerepe van a kezelés megválaszolásában.
Béta receptor-izgató szerek: az asztma és a COPD kezelésében használatos hörgtágítók.
Béta-2-agonista bronchodilatátor: a tüdők béta-adrenerg receptorait stimuláló gyógyszer, amely bronchodilatációt okoz.
Béta-karotin: olyan anyag, amelyből az A-vitamin képződik; az A-vitamin előfutára.
Béta-receptor: hörgőtágulatot okozó adrenalin-származékokat érzékelő fehérje.
Béta-receptor-agonista: a szervezetben (többek között) a hörgőtágulatért felelős milliónyi pont (receptor) működését serkentő szer.
Béta-sejtek: lásd Langerhans-sziget béta-sejtjei.
Beültetett sugárforrás: egy kis tartályba radioaktív anyagot tesznek, és közvetlenül a tumorba vagy a daganat mellé helyezik (belső sugárkezelés). Lásd még sugárkezelés.
Bifidobacterium:  ejtsd bifidobaktérium. Az egészséges emésztőcsatorna baktériumközösségének tagja.
Bikalutamid: az antiandrogének gyógyszercsaládjába tartozó rákellenes szer.
Bilateralis: kétoldali, a test mindkét felét érinti.
Bimanuális vizsgálat: a nemi szervek és a környező kismedencei szervek áttapintása a hüvelyen vagy a végbélen keresztül.
Biofeedback: a módszer hasznos lehet a fájdalom megelőzésében és csillapításában. Lényege a saját testünk működésének, például a szívdobbanások gyakoriságának, a vérnyomásnak, az izomfeszülés mértékének szabályozása mindenféle technikai eszköz nélkül.
Biológiai kezelés, biológiai terápia (immunterápia): olyan kezelés, amely serkenti vagy helyreállítja az immunrendszer működését, hogy a szervezet képes legyen legyőzni a fertőzést és a betegségeket. A biológiai kezelést arra használják, hogy az immunrendszer természetes daganatellenes működését helyreállítsák, ösztönözzék vagy fokozzák. Alkalmazható műtét után önmagában vagy kemoterápiával, illetve sugárterápiával kombinálva is. A legtöbbször vénás injekció (iv.) formájában adják. Használják bizonyos daganatgátló kezelések okozta mellékhatások csökkentésére is. Nevezik még immunterápiának, bioterápiának, biológiai választ módosító kezelésnek (BRM) is.
Biológiai terápia: a biológiai rendszerekben az élettani jelenségek, mint a gyulladás, a sejtosztódás, a sejtpusztulás, a csontépítés, a csontbontás bonyolult biokémiai reakciók láncolatából állnak. Ezek pontos ismerete lehetővé teszi, hogy az adott élettani jelenségben szerepet játszó valamilyen jól meghatározott reakciót szelektíven blokkolva a folyamatot hatékonyan befolyásoljuk. Biológiai terápiánál egy kórfolyamatban kulcsszerepet játszó bizonyos reakció blokkolása révén a kórfolyamatot lefékezzük, jó esetben leállítjuk. Daganatos, hematológiai (vérképzőszervi), gyulladásos betegségekben már a klinikai gyakorlatban alkalmazunk jól bevált, hatékony, biztonsággal alkalmazható biológiai terápiát, de számos más területen, így immunológiai betegségek, a csontritkulás, a köszvény gyógyításában is vannak ígéretes eredmények. A gyulladásos reakció visszaszorítására több támadásponttal többféle szer áll rendelkezésre, ezek közül a TNF-α-t blokkolók bizonyultak a leghatékonyabbnak. Ezek közé tartozik az etanercept, az adalimumab és az infliximab. Ezek nagyjából hasonló hatásúak, hasonlóan hatékonyak és mellékhatásaik is nagyjából azonosak. A reumatoid artritisz, spondilitisz ankilopoetika, pszoriázis (pikkelysömör), pszoriázishoz társult artritisz, bizonyos fiatalkori ízületi gyulladások és egyes gyulladásos bélbetegségek, így a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség kezelésében hatékony gyógyerek.
Biológiai választ módosító (modifájerek): biológiai választ változtató anyagok, amelyek serkentik a test fertőzésekre és betegségekre adott válaszát. Testünk természeténél fogva kis mennyiségben termeli ezeket az anyagokat. A kutatók képesek ezen anyagok némelyikéből laboratóriumban nagy mennyiség előállítására, amelyeket a rák elleni kezelésben alkalmaznak.
Biopszia:  mintavétel egy adott elváltozásból tűszúrással vagy kis műtét során kimetszéssel. Az eltávolított mintát mikroszkóp alatt vizsgálják annak megállapítására, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú. Csípő eszközökkel végzett szövetmintavétel a nyálkahártyából az endoszkópia során. Hajlékony, kicsiny, 5-7 mm-es kanállal mintegy rizsszemnyi nagyságú szövetminta vehető, amelyet szövettani szempontból elemeznek.
Bliszter: hólyagcsomagolás (pl. tabletták számára).
Blue-Bloater ("kéken fulladó" beteg): egy régebbi kifejezés az obstruktív bronchitises beteg leírására.
BMI (Body Mass Index):  az ún. testtömegindex angolszász elnevezése, kiszámítása: BMI testsúly (kg)/ magasság (méter) × magasság (méter) (pl. 24,8 70 / 1,68 × 1,68).
BNP-vérszint (B-típusú nátriuretikus peptid): a szívelégtelenség súlyosságára utaló laboratóriumi jel.
Boeck-szarkoidózis (Boeck-sarcoidosis):  A szarkoidózis (sarx = hús [görög]) az ún. tuberkuloid (szövettanilag tbc-szerű) betegségek csoportjába tartozik. A tuberkulum („gümő”) kisebb csomó, melyeket idült gyulladásos sejtek vesznek körül. Boeck-szarkoidózis esetén, ellentétben a tbc-vel, a gümő elhalása nem teljes, mikroszkóppal benne a sejtek, sejtmagok maradványai felismerhetők.
Borg-skála: a légszomj mérésének egyik módszere, amikor a beteg a légszomjat kiváltó tevékenységgel jellemzi a légszomj mértékét.
Borrelia burgdorferi: ízeltlábúak által közvetített kórokozó, a Lyme-kór kórokozója (lásd ott).
Bőrátültetés: a bőrt a test egyik részéről a másikra ültetik át plasztikai sebészi módszerrel.
Bőrgyógyász: dermatológus. A bőrbetegségek felismerésében és kezelésében jártas szakember.
Bőrtapasz: a ragtapaszhoz hasonlító tapaszból a bőrön keresztül lassan és egyenletesen szívódik fel a benne található gyógyszer a vérkeringésbe.
BPH, Benignus prosztatahiperplázia:  A prosztata jóindulatú daganata, mely a vizeletürítési nehézséget okoz. Az 50 év feletti férfiak negyede,  a 70 év felettieknek mintegy a fele küzd vizeletürítési panaszokkal.
Brachialgia: ejtsd brahialgia. Karfájdalom.
Brachium: kar.
Brahiterápia: tűkbe, drótokba vagy katéterekbe zárt radioaktív izotópot helyeznek a daganatba vagy közvetlen közelébe. Az eljárást belső sugárkezelésnek, implantációs sugárkezelésnek vagy intersticiális sugárterápiának is nevezik.
BRCA1: egy olyan gén, amely a 17. kromoszómán foglal helyet, és korlátozza a sejtek növekedését. Ha a BRCA1 megváltozott formája öröklődik, az egyén jobban ki van téve annak, hogy mellrák, petefészek- vagy prosztatarák alakuljon ki nála.
BRCA2: egy olyan gén, mely a 13. kromoszómán foglal helyet, és korlátozza a sejtek növekedését. Ha a BRCA2 megváltozott formája öröklődik, az egyén jobban ki van téve annak, hogy mellrák, petefészek- vagy prosztatarák alakuljon ki nála.
Broca-index:  a tápláltsági állapot jellemzésére használt mutató; a centiméterekben mért testmagasságból 100-at levonva megkapjuk az elvárt testtömeget (kg). Ma inkább a testtömegindexet használják.
Bronchectasia: a bronchusok bronchusfal károsodása miatt létrejövő, irreverzibilis tágulata, mely krónikus köhögést és mucopurulens köpetet okoz.
Bronchiolus: ejtsd bronhiolus. Hörgőcske, a légutak végső, utolsó szakasza.
Bronchitis: ejtsd bronhitisz. Hörghurut, hörgőgyulladás, a légutak gyulladásos betegsége.
Broncho-alveolaris lavage: egy technika, amelynek során a kislégutakból és alveolusokból vizsgálatra alkalmas sejteket mosnak ki. Bronchoscopia során végzik.
Bronchomotor tónus: a légutakban normálisan fennálló bronchiális izomkontrakció mértéke. COPD-betegekben gyakran emelkedett.
Bronchospasmus: ejtsd bronhospazmus. Hörgőgörcs.
Bronchoszkópia, bronchoscopia: hörgőtükrözés, amely során vékony, rendszerint hajlékony csövet vezetnek a légutakba, azok közvetlen megtekintése, esetleg mikroszkópos vizsgálatra történő mintavétel céljából.
Bronchus: ejtsd bronhus. Hörgő, a légcsőt követő légutak neve.
Brucellózis: fertőző betegség. Tehénről, juhról, sertésről, kecskéről terjed emberre, az állatok teje is fertőz. Emberről-emberre nem szokott terjedni. Elsősorban állatgondozókon, állatorvosokon fordul elő. Lázzal, gyengeséggel, máj- és lépmegnagyobbodással, heregyulladással járhat. Diffúz ízületi-, csont- és izomfájdalom gyakran észlelhető. Elsősorban csípő, térd-, keresztcsont-csípőcsont közötti ízületi és csigolyagyulladást okozhat. Antibiotikumok a betegséget hatékonyan gyógyítják. Az ízületi panaszok gyulladáscsökkentőkkel enyhíthetők.
B-sejtek:  az immunrendszerhez tartozó, a csontvelőből származó fehérvérsejtek, más néven B-limfociták. Antitesteket termelnek, és részt vesznek a fertőzések leküzdésében.
Buccalis (bukkális) nyálkahártya: az ajkakat és az orcát belülről borító nyálkahártya.
Bulbus duodeni: ejtsd bulbusz duodeni. A nyombél legfelső szakasza, amely közvetlenül a gyomorcsukó, az alsó gyomorszáj (pilórusz, latinul pylorus) alatt helyezkedik el. Ez a nyombélfekélyek leggyakoribb előfordulási helye.
Bulla: hólyag, buborék, a bőr rétegei között elhelyezkedő hólyag.
Bullózus emfizéma: nagymértékű ciszta-szerű terek a tüdőben, amelyek a normális tüdőszövetet összenyomják. Sebészi ellátást tehet szükségessé.
Bursa:  ejtsd burza, nyáktömlő. Ízületek környékén nagy számban fordulnak elő, nyúlós folyadékot termelő tömlők, amelyek két felszíne egymáson könnyen elcsúszhat. A felette lévő izom, ín stb. súrlódásmentes elmozdulását teszik lehetővé.
Burzektómia (bursectomia): a nyáktömlő műtéti eltávolítása.
Burzitisz (bursitis): nyáktömlő-gyulladás. A tömlő tartós ingerlése, a felette lévő izom túlerőltetése vagy valamilyen betegség részjelenségeként a nyáktömlőben gyulladás jön létre, amely fájdalommal, duzzanattal, nyomásérzékenységgel jár. A vállon, a csípő külső oldalán, a térdhajlatban, a térdkalács előtt, és a sarok fölött szokott a leggyakrabban jelentkezni. A végtag átmeneti nyugalomba helyezése, borogatása, szükség esetén a gyulladásos izzadmány leszívása, röntgenbesugárzás a panaszokat általában megszünteti. A nyáktömlő műtéti eltávolítására ritkán van szükség.
Buzerelin: a gonadotropint felszabadító/releasing hormonok gyógyszercsaládjába tartozó rákellenes gyógyszer. A prosztatarák terápiájában ezt a szert alkalmazzák a herék tesztoszterontermelésének gátlására.
Bypass-műtét: ejtsd bájpassz. A koszorúér-betegség egyik műtéti kezelési módja. A koszorúér szűkületét vagy elzáródását elkerülő, áthidaló eret ültetnek be, amely biztosítja a szűkület/elzáródás mögötti szívizomterület vérellátását.

CA 125: olyan daganatjelző anyag (tumormarker), amelynek felszaporodása a vérben vagy más testfolyadékokban, illetve szövetekben bizonyos típusú daganatok jelenlétére utalhat.
Calcaneus (kalkaneusz): sarokcsont.
Calcar (kalkar): sarkantyú.
Calcaria (kalkaria): mész.
Calcinosis (kalcinózis): mészlerakódás.
Calcitonin: a pajzsmirigyben termelődő hormon, a kalcium-anyagcsere szabályozásában vesz részt, a csontbontást gátolja, a csontritkulás kezelésében hatékony gyógyszer.
Calor: melegség (a gyulladás egyik jele).
Cancer, carcinoma: ejtsd karcinóma. Olyan rákos megbetegedés, mely a bőrben vagy a belső szerveket beborító, illetve bélelő szövetekben kezdődik.
Candida albicans: ejtsd kandida albikansz. Bőr- és hüvelygyulladást okozó gomba. A szervezetünkben élő gomba, amely legyengült állapotban különféle betegségeket okozhat.
Capitulum (kapitulum): fejecs(-ke).
Capsula (kapszula): tok.
Caput (kaput): fej.
Carcinogen: ejtsd karcinogén. Bármilyen anyag, amelyről ismert, hogy rákot okoz.
Carcinoma: ejtsd karcinóma. Olyan rákos megbetegedés, amely a bőrben vagy a belső szerveket borító, illetve bélelő szövetekben kezdődik.
Carcinoma in situ: rák, mely olyan sejteket tartalmaz, melyek csak a képzõdési helyükön vannak, és nem képesek más szövetekre terjedni.
Cardia: ejtsd kardia. Gyomorszáj; a nyelőcső és a gyomor közötti határterület.
Cardialis decompensatio: ejtsd kardiális dekompenzáció. Szívelégtelenség.
Cardialis szövődmény: ejtsd kardiális. Szívbetegség jelentkezése szövődményként.
Cardio (kardi(o-)): szív-.
Cardiopathia (kardiopátia): szívbántalom.
Carditis (karditisz): a szív gyulladása.
Carp(o) (karp(o)): kéztő-.
Carpus (karpusz): kéztő.
Cartilago (kartilágó): porc.
Cartilago articularis (kartilagó artikularisz): ízületi porc.
CAT-vizsgálat: az axiális komputertomográfiás vizsgálat rövidítése; más néven CT-vizsgálat.
Cauda equina szindróma: a gerincvelő az első-második ágyéki csigolya szintjében véget ér, a gerinccsatornában a második ágyéki csigolya alatt csak lófarok alakzatban ideggyökök húzódnak a gerincből történő kilépési helyükig. A gerinccsatornát szűkítő elváltozások porckorongsérv, daganat, törés ezeket a rostokat nyomhatja, a gáttájon zsibbadást, érzéscsökkenést, vizelési, esetleg székelési zavart, mindkét alsóvégtagba kisugárzó fájdalmat, izomgyengeséget okozva. Többnyire sürgős idegsebészeti beavatkozást tesz szükségessé.
Cecum: ejtsd cökum. Vakbél.
Cefal- (cephal-): fej-.
Célérték: a rizikófaktorokat jellemző értékeknek (vércukorszint, testtömeg stb.) az a szintje, amit el kell érni ahhoz, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kockázata csökkenjen. Ez adott paraméter vonatkozásában is egyénenként – a többi rizikófaktor jelenlététől függően – különbözhet.
Centrális vénás katéter: speciális, vékony, rugalmas, hajlékony cső, amelyet egy nagy vénába helyeznek, és addig hagynak ott, amíg bizonyos folyadékok szervezetbe juttatása szükséges.
Cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN): ejtsd cervikális intraepitéliális neoplázia. CIN. A méhnyak felszínén növekvő kóros sejtekre általánosan használt kifejezés. A számozás (CIN 1, CIN 2, CIN 3) a kóros sejtek számára utal (1 kevés, 3 sok).
Cervikális (cervicalis): nyaki.
Cervikobrachialgia (cervicobrachialgia): a nyakból a karba sugárzó fájdalmat nevezzük így. A fájdalmat gyakran zsibbadás, ritkán izomerőcsökkenés is kíséri. A kar idegei a nyakból erednek. Nyaki betegségek következtében ezek az idegek gyakran nyomás alá kerülnek, ami a fenti tüneteket okozza.
Cervix (uteri): méhnyak. A méh alsó, elkeskenyedő része, a méh és a hüvely közötti összeköttetést biztosítja.
Cervixszűrés: lásd méhnyakszűrés.
Chemoprevenció: természetes vagy laboratóriumban előállított anyagok, melyeket rákmegelőzésre próbálnak alkalmazni.
Chemotherápia (kemoterápia): olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek elpusztítják a daganatsejteket. Citosztatikus kezelésnek is nevezik.
Chlamydia trachomatis intracellularis: ejtsd klamidia trahomatisz. Nemi fertőzéseket (is) okozó sejten belül élősködő baktérium. Súlyos, a fejlődő országokban gyakran vaksághoz vezető szemgyulladás, a trachoma kórokozója, cseppfertőzéssel terjed. Krónikus kötőhártya- és szaruhártyagyulladást, hegesedést okoz. Európában inkább nemi érintkezéssel terjedő húgycső-, petevezeték-gyulladás és a lymphogranuloma venereum (venereális nyirokcsomógyulladás) nevű nemi betegség kórokozója. Fertőzött anyák újszülötteinél szemgyulladást is okozhat. A Chlamydia trachomatis késői betegségként Reiter-kórt, reaktív artritiszt okozhat.
Chloasma gravidarum (kloazma gravidárum): terhességi májfolt.
Chondr(o) (kondr(o)): porc.
Chondritis (kondritisz): porcgyulladás.
Chondrocalcinosis: ejtsd kondrokalcinózis. A porc elmeszesedése, röntgenfelvételen a porcban vonalas, vagy pontszerűen elhelyezkedő meszesedés. Álköszvényre jellemző (lásd ott).
Chondromalacia patellae: térdkalács ízületi felszínén körülírt lágyulással járó porcpusztulás. Lehet izolált, de lehet térdartrózis részjelensége is. Az előbbi esetben többnyire egyoldali és már a 2. évtizedben jelentkezhet. Mély fájdalom, különösen guggolásból történő felálláskor, vagy hajlított térddel üléskor jelentkezik. A térdkalács belső éle nyomásérzékeny. Kezdetben enyhén behajlított helyzetben nyugalomba helyezés, gyulladáscsökkentők adása, majd fokozatos terhelés, torna csökkentheti a panaszokat. Ennek eredménytelensége esetén műtét válik szükségessé.
Chondromatosis: az ízületi bolyhok porcos átépülése. A bolyhokon kékesfehér porcgöböcskék képződnek, amelyek később lefűződnek, szabad testként kerülnek az ízületi üregbe. A chondromák eltávolítása és az ízületi belhártya minél teljesebb sebészi eltávolítása szükséges a súlyos ízületi károsodás megelőzésére.
Chronicus (krónikus): elhúzódó.
Cianózis: a szívelégtelenség fokozódásával a szív által percenként kipréselt vérmennyiség csökken, a szövetekben átáramló vérmennyiség és emiatt az oxigénellátás csökken, ennek következtében elsősorban az ajkak és a körmök lilásan (szederjes színűen) elszíneződnek (cyanosis=szederjesség).
Cianózis (cyanosis=szederjesség): fulladáskor, az oxigénhiány, illetve a széndioxid felszaporodása következtében jelentkező kékes szín, főleg az ajkakon, a nyelven, a száj nyálkahártyáján feltűnő.
Ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP): a sejtekben található molekula, amely a bronchodilatációban és gyulladásgátlásban alapvető szerepet játszik.
Ciklofoszfamid: daganatellenes szer, amely az alkiláló szerek csoportjába tartozik.
Circulus vitiosus: ejtsd cirkulusz viciózusz. Latin kifejezés, ördögi kört jelent. Olyan folyamatok leírására használatos az orvosi nyelvben, melyek magukat rontó folyamatok sorát létrehozva idézik elő a betegségeket.
Cirrózis: más néven májzsugor. Az elpusztult májsejtek helyén kötőszövet képződik, ami nem képes a máj eredeti funkciójának ellátására. Májelégtelenség és hasvízkór (aszcitesz) lehet a következménye.
Ciszta: folyadékkal telt tasak vagy üreg. A petefészkeken viszonylag gyakori.
Cisztás fibrózis: nyák besűrűsödésével járó genetikai betegség.
Cisztoszkópia: a húgyhólyag és a húgycső endoszkópos vizsgálata, amelynek során egy vékony, világító eszközt (cisztoszkópot) vezetnek a húgycsőbe. Az eszköz segítségével szövetmintákat is el lehet távolítani, amelyeknek mikroszkópos vizsgálatával megállapítható, fennáll-e valami eltérés, betegség.
Cit(o)- cyt(o)-: sejt.
Citokinek: glikoprotein molekulák, amelyek a gyulladásos válasz során a sejtek közötti kommunikációt szabályozzák.
Citológiai vizsgálat (sejtvizsgálat): egy észlelt elváltozásból sejteket nyernek (tűszúrással vagy egyszerű törléssel), amiket azután speciális (citológiai) laboratóriumba küldenek vizsgálatra. A cél annak megállapítása, hogy az észlelt elváltozás jó- vagy rosszindulatú.
Citosztatikum: Citosztatikus/kemoterápiás gyógyszer. Kifejezetten a gyorsan növekvő és sűrűn osztódó sejteket veszi célba (pontosan ilyenek a daganatos sejtek), ezeket pusztítja el.
Citosztatikum (cytostaticum): citosztatikus/kemoterápiás gyógyszer. Kifejezetten a gyorsan növekvő és sűrűn osztódó sejteket veszi célba, pusztítja el. A daganatsejteknek pedig az egyik fő jellegzetessége, hogy gyorsan növekednek és sűrűn osztódnak, így magyarázható a gyógyszer hatásossága.
Citosztatikus: a sejtosztódást gátló.
Citosztatikus kezelés: kemoterápia.
Citotoxin: a Helicobacter pylori (H. pylori) termelte károsító anyag, amely a nyálkahártya gyulladását okozza. A citotoxin jelenléte növeli a fekélyképződés kockázatát H. pylori-fertőzés kapcsán.
CJD (Creutzfeld-Jakob-kór): ejtsd krajcfeld-jakob. A demencia egy nagyon ritka formája, amelyet egy prionnak nevezett fertőző kórokozó okoz. A memória romlása mellett a CJD gyakran izomrángással, vaksággal és járási nehézségekkel is jár. Általában egy éven belül halálhoz vezet.
Claudicatio (klaudikáció): sántítás.
Claudicatio intermittens: bizonyos távú gyaloglás után jelentkező sántítás. Az alsó végtag artériáinak szűkülete járáskor oxigénhiányt, és ennek következtében lábikragörcsöt okoz. A fájdalom megálláskor megszűnik. Szűk gerinccsatorna is okozhat nagyon hasonló tüneteket.
Clavicula (klavikula): kulcscsont.
Clitoris: ejtsd klitorisz. Csikló.
Clostridium: ejtsd klosztridium. Az egészséges emésztőcsatorna baktériumközösségének tagja.
Cobalt-60: rák kezelésére használt radioaktív sugárzás.
Coitus interruptus: ejtsd koitusz interruptusz. Megszakított közösülés.
Colitis (kolitisz): vastagbélgyulladás.
Colitis ulcerosa (kolitisz ulceróza): a vastagbél krónikus gyulladásával, fekélyképződéssel járó ismeretlen eredetű megbetegedés. A betegek 10%-ánál kíséri ízületi elváltozás, valamelyik alsóvégtagi nagyízület gyulladása, szakroliakalis és/vagy gerincízületi gyulladás. A klinikai kép Bechterew-kórhoz hasonló lehet. Az ízületi folyamat fellángolása a bélbetegség aktiválódásával jár együtt.
Collum (kollum): nyak.
Colon (ejtsd kolon): Vastagbél. Hosszú, csőszerű szerv, amely a vékonybelet összeköti a végbéllel. A vastagbélben az emésztett táplálékból folyadék és néhány tápanyag szívódik fel. A megmaradt tömör anyagot székletnek nevezik, a vastagbélen keresztül a végbélbe jut, és a végbélnyíláson hagyja el a szervezetet.
Combfejelhalás (necrosis capitis femoris): lásd a nekrózis címszót.
Compensatio (kompenzáció): kiegyenlítés, hibás működés automatikus kijavítása, a hibát okozó tényező pótlásával vagy javításával.
Compliance: ejtsd komplájensz. együttműködési készség, hajlandóság. 1. Angol kifejezés, ami a beteg kezelő orvossal történő együttműködő készségét jelenti. Nagy jelentőségű, mivel a gyógyulás alapja a megfelelő együttműködési készség mindkét fél részéről. 2. A szűrővizsgálatokkal kapcsolatban a megjelenési vagy részvételi arány: hányan vettek részt a szűrővizsgálaton a meghívottak közül.
Compressio (kompresszió): nyomás, összenyomás.
Computer tomographia (CT, komputer tomográfia): speciális röntgenfelvételi technika. A röntgencső a test körül körívben elmozdul, a test több vetületéből készített képek segítségével a test egyes pontjainak a röntgensugár-elnyelőképességét kiszámítja. A testről szeletenként részletekben gazdag képet készít.
Concentratio (koncentráció): töménység.
Condyloma acuminatum (ejtsd kondilóma akuminátum): A nemi szervek szemölcse, amelyet bizonyos humán (emberi) papilloma vírusok (HPV) okoznak. a nemi szervek és a végbél körül jelentkező kb. lencse nagyságú göbcse; általában csoportosan, esetenként fürtszerűen helyezkednek el.
Congestiv (kongeszív): vértolulásos, vérbőséggel járó.
Conjunctiva (konjunktiva): a szem kötőhártyája.
Conjunctivitis (konjunktivitisz): kötőhártyagyulladás.
Conn-szindróma: Conn-betegség, elsődleges aldoszteron-túltermelés, primer hyperaldosteronismus – ejtsd aldoszteronizmus. Az aldoszteron a mellékvese-kéregben termelődő szteroid hormon, amely a szervezet só- és vízháztartásának szabályozásában játszik fontos szerepet. Hatására fokozódik a szervezetben a nátrium és a víz visszatartása a vesékben, ugyanakkor nő a kálium kiválasztása. A szervezet magas nátrium- és víztartalma, továbbá a vérsavó alacsony káliumszintje jellegzetes tünetegyütteshez vezet, amelyet Conn-szindrómának nevezünk.
Contractio (kontrakció): összehúzás, összehúzódás.
Contractura (kontraktúra): eltorzulást okozó izomrövidülés, zsugorodás.
COPD (Chronic obstructive pulmonary disease): idült hörgőszűkülettel járó tüdőbetegség, krónikus légzésnehezítettség; krónikus hörghurut és emfizéma egyidejű fennállása.
Copeman hernia: a keresztcsont tájékán tapintható, gyakran fájdalmas csomó. A zsírszövet fölött lévő bőnye meggyengül, és a gyengébb ponton a zsírszövet kitüremkedik, kisérvesedik. Főleg középkorú és idősebb nőkön fordul elő. A csomó köré adott gyulladáscsökkentő injekció és fizioterápia a fájdalmat szünteti.
Cor pulmonale: krónikus tüdőbetegség következtében kialakuló pulmonalis hipertenzió és jobb szív hipertrófia (alkalmasint jobbszívfél-elégtelenséggel). Perifériás ödémát, emelkedett juguláris vénás nyomást és májmegnagyobbodást okoz.
Coronaria: ejtsd koronária. Koszorúér. A szív izomzatát oxigénnel és tápanyagokkal ellátó erek.
Coronariaőrző: olyan kórházi részleg, ahol a szívinfarktust szenvedett betegeket az első időben intenzív megfigyelésben és kezelésben részesítik.
Coronariographia: ejtsd koronariográfia. A koszorúerek vizsgálatára szolgáló kontrasztanyagos röntgenvizsgálat (érfestés).
Corticosteroid: lásd kortikoszteroid.
Costa (koszta): borda.
COX: ciklo-oxigenáz. Bizonyos gyulladásos anyagokat (prosztagalndinokat) termelő enzim.
COX-1 és COX-2: a ciklo-oxigenáz enzimek többféle élettani funkcióban vesznek részt. Két izoenzimjük ismert a COX-1 és a COX-2. A COX-1 a legtöbb sejtben állandóan jelenlévő enzim, amely feltehetően a sejtek állandó belső környezetének fenntartásában játszik szerepet. A COX-2 enzim a gyulladásos sejtekben termelődik. A nemszteroid gyulladáscsökkentők mind a COX-1, mind a COX-2 izoenzimeket gátolják. A COX-1 izoenzimek gátlása a mellékhatások többségéért, míg a COX-2 gátlása a gyulladáscsökkentésért felelős. Minél szelektívebb COX-2 gátló a gyulladáscsökkentő, annál kevesebb elméletileg a mellékhatása. A COX-1 gátlást is használjuk a gyógyításban. A COX-1 enzimek a vérlemezkék összecsapódását gátolják, a szívinfarktus és az agyi érelzáródások megelőzésében hatékonyak. Ma már specifikus COX-2 gátlók is forgalomban vannak.
Coxa (koxa): csípő.
Coxa saltans (koxa szaltansz): pattanó csípő, a csípő külső oldalán egy feszülő szalag a comb mozgatása közben érezhető, gyakran hallható pattanással átugrik az izmok tapadására szolgáló csontdudoron. Általában nincs jelentősége, de ha tartósan panaszt okoz, a feszülő köteg átmetszése a jelenséget megszünteti.
Coxalgia (koxalgia): csípőtáji fájdalom.
Coxarthrosis (koxartrózis): csípőízületi porckopás.
Coxitis (koxitisz): csípőízületi gyulladás.
Cranium (kranium): koponya.
C-reaktív protein (CRP): a RA-ban a gyulladás fokát jelző laboratóriumi eltérés.
Crepitatio (krepitáció): recsegés, sercegés, az ízületi felszínek elmozdulásakor a felszín egyenetlensége következtében hallható és tapintással is érezhető ropogás.
Crohn-betegség: a vékony- vagy a vastagbél egy-egy szakaszának ismeretlen eredetű, gyulladásos megbetegedése. Bélszűkületet, sipolyképződést, összenövéseket okoz. Vezető klinikai tünet a hasmenés, amely puffadással, hasi fájdalommal jár. Hőemelkedés, étvágytalanság, fogyás gyakran kíséri. Az esetek 20%-ban figyelték meg az ízületek érintettségét, gyakori a térd-, csípő-, szakroiliakalis ízületi és a gerincgyulladás, az ízületi elváltozások Bechterew-kórhoz hasonlóak.
Croup: ejtsd krup. Nyálkahártyát borító álhártya diftériában (torokgyíkban). A betegségben a gyulladt légúti nyálkahártya felszínén fertőzésre jellemző álhártya képződik.
Cryptorchismus: ejtsd kriptorhizmus. Rejtettheréjűség. A herék nem szállnak le a hasüregből a herezacskóba. Fejlődési rendellenesség.
CT (komputertomográfia): számítógépes rétegvizsgálat. Olyan röntgenvizsgálati eljárás, amellyel rétegről-rétegre haladva ("mintegy felszeletelve") nagyon részletesen lehet ábrázolni a vizsgált szerv szerkezetét, a benne lévő eltéréseket.
CT felvétel (komputer tomográfiás vizsgálat): modern képalkotó eljárás, mellyel a mélyben zajló elváltozásokat is fel lehet fedezni (a vizsgálat területről vékony szeletekben készült röntgen felvétel. Olyan röntgenvizsgálat, melynek lényege, hogy keskeny szelvényekben készíti a képet.
Cubitus (kubitusz): könyök.
Cukorbetegség (diabetes mellitus): a szénhidrátanyagcsere zavara. A betegséghez társuló mozgásszervi elváltozások a betegség súlyosságától függetlenül is felléphetnek, ezek periartritisz humeroszkapulárisz, hiperosztózis vertebrarum, artrózis, Dupuytren-kontraktúra, claudicatio intermittens, neuropátia diabetika, neurogén artropátia (lásd a megfelelő címszavakat).
Cutan: ejtsd kután. A bőrrel kapcsolatos.
Cyanosis: a bőr kékes elszíneződése hipoxia következtében. Ez egy valamelyest szubjekítv tünet, ha az oxigén szaturáció 85-90 % alá csökken, a cyansois általában láthatóvá válik.
Cystitis: ejtsd cisztitisz. A húgyhólyag gyulladása, amelyet gyakran okoznak baktériumok.
Családi halmozódás: családi halmozódásról beszélünk, ha az adott betegségtípus több vérrokonnál is előfordult.
Csalángöb, csalánkiütés: csalánfolt, urtika. A bőr kissé kiemelkedő, halványpiros, vizenyes kiütése, vérbő udvarral.
Csecsemőmirigy: a nyirokrendszer egyik szerve. Itt növekednek és osztódnak a T-limfociták. A csecsemőmirigy a mellkasban, a szegycsont mögött található. Csecsemőkorban visszafejlődik.
Cselekvőképtelen: szellemi rendellenesség miatt pénz- és egyéb ügyeit kezelni képtelen személy.
Cseplesz: omentum. A peritoneum (a hasi szerveket befedő vékony hashártya) visszahajló része, amely betakarja a gyomrot és egyéb hasi szerveket.
Csillószőr: egyfajta sejtnyúlvány.
Csírasejtes daganat: germinális sejtes tumor. A spermiumokat, illetve a petéket termelő sejtekből kiinduló daganatfajta. A szervezetben bárhol előfordulhat, jóindulatú és rosszindulatú egyaránt lehet.
Csomagév: a cigaretta expozíció mértékének számszerűsítése a naponta elszívott cigaretták száma/20 x a dohányos évek számával.
Csontizotóp-vizsgálat (csontscan): csontscan. A szervezetbe olyan radioaktív anyagot ("izotópot") juttatnak be, amely a csontszövetben rakódik le; az így létrejövő radioaktív sugárzásból következtetni lehet a csontszövet állapotára. Csont-szken: olyan technika, mely a csontokról képet alkot egy komputerképernyőn vagy filmen. Kis mennyiségben radioaktív anyagot fecskendeznek a vénába. Ezt a csontok felveszik, különösen a kóros területek, és ezt a letapogató érzékeli.
Csontlágyulás (osteomalacia): általában D-vitamin-hiány következtében a csontokba az ásványi anyagok nem épülnek be megfelelő mértékben. A csontok mészszegények, puhák, nyomásérzékenyek, gyakran terheléskor a comb izmai is fájdalmasak. A betegek fáradékonyak, sápadtak, a járásuk kacsázó. Súlyos esetben a lágy csontok a terhelés hatására elgörbülnek, eltörnek. Megfelelő mennyiségű D-vitamin- és kalciumbevitellel a betegség általában gyógyítható.
Csontritkulás: a csont szerves ásványianyagtartalmának együttes csökkentése, latinul osteoporosis. Megfelelő gyógyszerekkel, kalcium és D vitamin rendszeres használatával lassítható.
Csontvelő: lágy, szivacsszerű szövet a csontok belsejében; ez a szövet termeli a fehérvérsejteket, vörösvérsejteket és a vérlemezkéket.
Csontvelő aspiráció: egy kis csontvelő minta leszívása tűn keresztül (általában a szegycsontból vagy a csípőcsontból), mikroszkópos vizsgálat céljából.
Csontvelő biopszia: szövetminta eltávolítása a csontvelőből vastag tűvel, mikroszkópos vizsgálat céljából (általában a csípőlapátból).
Csontvelő-átültetés (BMT): olyan eljárás, amely során a nagydózisú rákellenes gyógyszerekkel vagy sugárzással elpusztított csontvelőt új csontvelővel helyettesítik. Az átültetés lehet autológ (az egyén saját csontvelőjét a kezelés előtt elraktározták) vagy allogén (mástól kapott) vagy szinergiás (egypetéjű ikertestvértől kapott). Pl. egyes hematológiai betegségekben, teljes testre alkalmazott sugárkezelés után, és immunrendszeri rendellenességekben alkalmazott módszer, lényege az egészséges csontvelő átültetése a betegbe.
Csontvelővizsgálat: a vérszegénység okának felderítésében sokszor nélkülözhetetlen vizsgálat, amely során egy tűvel rendszerint a szegycsontból vesznek csontvelőmintát, amelyet azután mikroszkópos vizsgálatnak vetnek alá.
Csökkent glükóztolerancia: a vércukorszint szabályozásának enyhe zavara; később valódi cukorbetegséggé alakulhat (prediabétesz, a cukorbetegség előszobája).
Csúcscsonttömeg: 25-30 éves korra kialakul a szervezet maximális csonttömege, ez a csúcscsonttömeg, ami a rákövetkező 20-25 évben változatlan marad. A megfelelő kalciumbevitel gyermekkorban azért is fontos, hogy az elért csúcscsonttömeg minél nagyobb legyen.

Daganat (tumor): a szervezetből származó, de annak normális sejtjeitől különböző sejtekből álló képződmény, túlzott sejtosztódás eredményeképpen létrejövő rendellenes szövetszaporulat (tumor). Semmilyen hasznos funkciója nincs. Lehet benignus (jóindulatú, nem rákos természetű) vagy malignus (rákos).
Daktilusz (dactylus): ujj.
DASH-diéta (Dietary Approaches to Stop Hypertension, angol) : a magas vérnyomás megállításának diétás megközelítése, a magas vérnyomás megelőzését, illetve kezelését szolgáló étrend.
Deciméterhullám-kezelés: lásd ultranagyfrekvenciás-kezelés.
Defibrillátor: olyan készülék, amely a szívre adott elektromos ütéssel képes visszaállítani a normális szívritmust. A csak külsőleg alkalmazható készülék mellett a pacemaker(ek)hez (ejtsd pészméker) hasonlóan beültetett defibrillátorokat is használunk.
Deformáció: külső mechanikai behatásra történő előnytelen alakváltozás.
Deformitás: eltorzulás, alaki rendellenesség.
Degeneráció (degeneratio): elfajulás, elkorcsosulás.
Degeneratív: elfajult
Degeneratív betegség: valamilyen szerv "elhasználódásából", "kopásából" származó betegségeket nevezik így, szemben a gyulladásos és a daganatos betegségekkel. Ismeretlen eredetűek, nem egyszerűen a szerv öregedéséből adódnak, de az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak. A szem degenerációjának a következménye az időskori látásromlás, öregeken a szokványos szívpanaszok is többnyire a szív degeneratív elváltozásainak a következményei. Az ízületek degeneratív betegsége a porckopás, orvosi nevén artrózis. Különféle károsító tényezők, ízületi gyulladás, tartós túlterhelés, ízületi sérülés siettetheti a kialakulását.
Dekondicionálódás: a fizikai állóképesség (kondíció) elvesztése, a teljesítőképesség csökkenése.
Demencia: szellemi hanyatlás. Az agyfunkciók – többek között az emlékezet, a gondolkodás és a felismerés – romlását általában leíró szakkifejezés. A demencia általában folyamatosan rosszabbodik, végül lehetetlenné teszi, hogy a beteg segítség nélkül egyedül éljen. Sok dolog okozhat demenciát, többek között az Alzheimer-kór, a Pick-kór és az agyban bekövetkező mini-stroke-ok.
Demencia Centrumok: országos hálózat a demens betegek magasabb szakmai szintű ellátására, ahol az átvizsgálás, a terápia és a gondozás teljes eszköztára egyaránt hozzáférhető. A demencia és az azzal szövődő neurológiai és pszichiátriai tünetek ellenőrzését, a célszerű terápia és a diagnózis folyamatos felülvizsgálatát végzik.
Demineralizáció: az ásványi anyagok (pl. kalcium) mennyiségének csökkenése a csontban.
Depo szteroid injekció: szteroid olyan, injekcióba adott formája, melyből a beadott szteroidból hetek alatt, lassan, folyamatosan, egyenletesen szabadul fel a hatóanyag.
Depresszió: hangulatbetegség, amelynek fő tünetei a rossz közérzet, az örömérzet elvesztése, a szomorúság, a letörtség, a gyakori sírás, a csökkent motiváció, az élet iránti érdektelenség és a negatív gondolatok (pl. a tehetetlenségérzés, a meg nem felelés érzése, alacsony önértékelés). A depressziót olyan testi tünetek, mint az alvászavarok, az étvágytalanság és a fáradtság jellemzik. Gyógyítható betegség.
Dermatitisz (dermatitis): bőrgyulladás.
Dermatomiozitisz (dermatopolymyositis): gyulladásos izombetegség jellegzetes bőrtünetekkel.
Dermatózis: nem gyulladásos bőrbetegség.
Dermis: irha. A bőr két alkotórétege közül a belső vagy mélyebben fekvő réteg.
Destrukció (destructio): tönkremenés, roncsolás.
Destruktív (destructiv): roncsoló.
Deszenzibilizálás: az allergén vagy a módosított allergén ismételt befecskendezése, aminek célja az allergiás válasz csökkentése vagy megszüntetése.
Dezorientáltság: azon állapot, amelyben az egyén elveszti a tér- és időtudatát. Például elfelejtheti, milyen nap van vagy akár milyen évben vagyunk, és lehet, hogy nem tudja megmondani, hol van.
Diabetes mellitus: ejtsd diabétesz mellitusz. Cukorbetegség. Olyan anyagcsere-rendellenesség, amelyben vagy nem termelődik (elegendő) inzulin, vagy a sejtek érzéketlenek arra. Az inzulin nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szervezet sejtjei elegendő energiaforráshoz (szőlőcukorhoz, azaz glükózhoz) jussanak.
Diabétesz: cukorbetegség.
Diadinamikusáram-kezelés: galvánáramra lüktető egyenáramot szuperponálnak. Az áramformától függően fájdalomcsillapító, értágító, görcsoldó, keringést javító hatású, de alkalmazható a gyengült izmok tornáztatására is.
Diagnosztizálás: az a folyamat, amelynek során az egyén tünetei alapján azonosítják és megnevezik a betegséget. A diagnózis felállításához lehet, hogy a betegnek csupán el kell beszélgetnie az orvossal és egy kivizsgáláson kell részt vennie. Más esetekben lehet, hogy különleges vizsgálatokat is szükséges végezni.
Diagnózis (diagnosis): kórisme, a betegség felismerése, meghatározása.
Dialízis: veseelégtelenségben alkalmazott módszer, ún. vesepótló kezelés. A vér megtisztításának módszere akkor, amikor a vesék nem képesek megszűrni azt.
Diaphragma: ejtsd diafragma. Rekeszizom. Vékony izomlemez, amely a tüdők és a szív alatt helyezkedik el. A mellkasüreget választja el a hasüregtől.
Diarrhoea (e: (diarré)): hasmenés.
Diasztolé: a szív kamráinak elernyedése (ellentéte a szisztolé amikor a szív összehúzódik). A diasztolés nyomás a diasztole alatt mért nyomás, a mért vérnyomás második számértéke.
Diasztolés vérnyomás: a szív elernyedt állapota alatt az érrendszerben uralkodó nyomás.
Diasztolés vérnyomásérték: a szív elernyedésekor az artériákban uralkodó nyomás; ha a vérnyomás 120/80, a diasztolés érték a 80 Hgmm.
Diatermia: hő alkalmazása a kóros sejtek elpusztítására. Kauterizációnak vagy elektrodiatermiának is nevezik.
Diéta: az elfogyasztott táplálék (ételek és italok) összessége.
Dietetikus: táplálkozási szaktanácsadó, a betegek helyes és célszerű táplálkozásával foglalkozó szakember.
Dietil-stilbösztrol (DES): szintetikus hormonkészítmény, amelyet az 1940-es évek elejétől 1971-ig alkalmaztak, ha a nőknél a terhesség során szövődmények alakultak ki. A DES-kezelés összefügg a hüvely világos sejtes rákjának fokozott kockázatával a DES-sel kezeltek lányainál. A DES-kezelés feltételezhetően növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát is a DES-kezelésben részesült nők körében.
Differenciálódás: rák esetében arra vonatkozik, hogy a daganatban lévő sejtek mennyire érettek (kifejlettek). A differenciált daganatsejtek hasonlítanak az egészséges sejtekre, és lassabban növekednek, mint a nem differenciált daganatsejtek, amelyek nem rendelkeznek az egészséges sejtek szerkezetével és funkciójával, s gyorsabban szaporodnak.
Diffúz (diffusus): szétszórt, kiterjedt, elmosódott határú.
Diffúz, nagy B-sejtes limfóma: a B-sejtes non-Hodgkin limfóma egy típusa, amely általában gyorsan növekszik és agresszív. A non-Hodgkin limfóma leggyakoribb típusa, amelyet a nyirokcsomókban, a lépben, a májban, a csontvelőben és más szervekben nagyon gyorsan növekvő tumorok jellemeznek. További tünet lehet a láz, az éjszakai izzadás és a fogyás. A diffúz, nagy B-sejtes limfómának számos altípusa van. Kezelésében a kemoterápiával együtt adott immunterápia jelentős előrelépést hozott.
Digitális vizsgálat: ujjal történő vizsgálat. Ha végbélen keresztül (rectalis, ejtsd rektális digitális vizsgálat) végzik, alkalmas a vastagbél egy rövid szakaszának áttapintására, valamint a vastagbélhez kívülről nyomódó prosztata hátsó felszínének tapintására.
Digitusz (digitus): ujj.
Digitusz szaltansz (digitus saltans): A pattanó ujj (digitus saltans) gyakran előforduló elváltozás, amit az ínhüvelygyulladás okoz, a kézen futó inak elváltozásával és az ínhüvelygyűrűk szűkületével jár.
Dilatáció (tágítás) és küret: kis műtéti beavatkozás, a méhnyakat tágítják, majd az orvos a méhnyakcsatornán és a méh belső falán kaparást (küretet) végez egy kanál alakú eszközzel.
Dilatáció (tágítás) és küret: kis műtéti beavatkozás, a cervixet tágítják, majd az orvos a méhnyakcsatornán és a méh belső falán kaparást (küretet) végez egy kanál alakú eszközzel.
Dilatatív kardiomiopátia: olyan szívizombetegség, amely a szívüregek kitágulásával, a bal kamra csökkent összehúzódó-képességével jár együtt.
Dilatátor: valamely nyílás kitágítására/megnövelésére használatos eszköz.
Dinamikus légút-összeesés: a támasz nélküli légutak összeesése erőltetett kilégzéskor.
Distalis (disztális): a törzstől távolabb eső.
Diszaharidok: kettős szénhidrátok (pl. laktóz [tejcukor]).
Diszcitisz (discitis): a csigolyák közötti porckorong gyulladása.
Diszfunkció (dysfunctio): zavart, rendellenes működés.
Diszinhibíció: az egyén cselekedeteit normális körülmények között befolyásoló szégyen és zavar érzésének elvesztése. A diszinhibíció nem megfelelő, illetlen viselkedést eredményez.
Diszkomfort: kellemetlenség érzése.
Diszkopátia (discopathia): a csigolyák közötti porckorong lelapulása.
Diszkusz (discus): korong, porckorong.
Diszkusz hernia (discus hernia): a csigolyák közötti porckorong sérvesedése.
Diszlokáció (dislocatio): 1. elmozdulás, 2. ficam.
Diszpepszia (latinul dyspepsia): emésztési zavar.
Diszplázia (dysplasia): valamely szerv helytelen, kóros szövetképződésre visszavezethető rendellenes fejlődése. Csípő diszplázia (dysplasia coxae) a csípő fejlődési rendellenessége a csípőízületi vápa a normálisnál sekélyebb, a combfej kisebb területen érintkezik a vápával, a test súlya kisebb területen oszlik el, ezért egységnyi területre nagyobb nyomás nehezedik, ami artrózis kialakulására hajlamosít.
Disztorzió (distorsio): lásd rándulás.
Diuretikum: vízhajtó. A vizelet mennyiségét növelő gyógyszer.
Dizentéria: a vastagbél gyulladásával, véres hasmenéssel járó fertőző betegség.
Dizosztózis (dysostosis): hibás csontosodás.
DNS: dezoxiribonukleinsav. Génjeink alapvető építőköve.
DNS (dezoxiribonukleinsav): örökítő anyag, nagyméretű molekula. Genetikai információt hordoz, amelyre a sejteknek szükségük van az újraképződésükhöz és fehérjeképzésükhöz.
Dolor: fájdalom (pl. a gyulladás egyik jele).
Donepezil: egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.
Dongaláb (pes equinovarus): fejlődési rendellenesség a lábfej lefelé áll, és befelé dől, olyan alakú, mint a hordó dongája.
Donor: őssejt- vagy szervátültetés során a sejteket vagy szervet adó személy.
Doppler-vizsgálat: az erek vizsgálatára szolgál. A Doppler-elv szerint a kibocsátott és az álló felületről visszavert UH-hullám frekvenciája változatlan, mozgó részecskékről visszaverődve változik a frekvencia. A visszavert UH frekvenciája az áramló vörösvérsejtek sebességének és az áramlás irányának a függvényében változik. A frekvenciaváltozást a megfelelő készülék hallhatóvá és grafikusan ábrázolhatóvá alakítja.
Dorzum (dorsum): hát.
Down-szindróma: mongolizmus, ferde állású szemekkel, mongoloid típusú arccal és a szellemi képességek súlyos zavarával járó, fejlődési zavaron alapuló, örökletes betegség.
Dózis (dosis): adag, az orvosilag előírt, beveendő gyógyszermennyiség.
Dömping szindróma: a kifejezés egy tünetcsoportot takar, amely akkor jelentkezik, amikor a táplálék vagy a folyadék túl gyorsan kerül a vékonybélbe. A tünetek görcsös fájdalom, hányinger, hasmenés és szédülés. A dömping szindróma előfordulhat azoknál is, akik gyomrának egy részét eltávolították.
Ductalis in situ carcinoma: ejtsd duktális in szitu karcinóma. Olyan emlőrák, amelynél csak a tejcsatornát bélelő sejtek kórosak, és ezek nem terjedtek ezen túl a test más részeire, nem képesek távoli szervekbe eljutni.
Ductus: ejtsd duktusz. Olyan cső, amelyen keresztül testnedvek áramlanak (pl. emlőkben).
Duodenum: nyombél, patkóbél. A tápcsatornának a gyomor után következő rövid, kb. arasznyi hosszúságú szakasza. Ide vezetődik be az emésztés szempontjából kulcsszerepet játszó két emésztőnedv a hasnyálmirigy termelte hasnyál, illetve a májból kiválasztódó epe.
Dupuytren-kontraktúra: a tenyéren (ritkán a talpon) az izmokat fedő kötőszövetes lemez zsugorodik, melynek következtében az ujjakat nem lehet teljesen kinyújtani, ami a kéz funkcióját jelentősen rontja. Először a bőr alatt az izompólyában csomókat lehet tapintani, amelyek később a bőrrel összekapaszkodó tömött kötegekké olvadnak össze. Hajlamosító tényezők a tenyér intenzív használatával járó foglalkozások, pl. földműves, kőműves, betegségek, pl. cukorbetegség, epilepszia, májbetegségek, alkoholizmus. A kéz sínezése, melegkezelések, gyógytorna, fizioterápiás kezelések általában jó hatásúak. Ha szükséges, a zsugorodott lemez sebészi eltávolítása is szóba jön, de a műtét után számolni kell a betegség esetleges kiújulásával.
D-vitamin: fontos szerepe van a kalcium-anyagcserében (lásd kalcium). Az elővitaminból ultraibolya fény hatására a bőrben képződik a D3-vitamin, amely a májban, majd a vesében alakul át aktív vitaminná. D-vitamin-hiány jön létre csökkent D-vitamin-bevitel, napfényhiány, máj- és vesebetegségek és a D-vitamin felszívódásának zavarai következtében. D-vitaminban gazdag ételek a máj, a vaj, a tejszín, a tojássárgája és a margarin. Terhes anyáknál és csecsemőknél a nagy D-vitamin-igény miatt célszerű a D-vitamint gyógyszer formájában is pótolni, és bizonyos esetekben a csontritkulás kezelésében is hatékony. Az adagolást pontosan be kell tartani, mivel túladagolható. Sok szabadforgalmú vitaminkészítmény is tartalmazza, D-vitamin-pótlásnál ezért az egyéb vitaminkészítmények D-vitamin-tartalmával is számolni kell. Gyermekeken D-vitamin hiányában angolkór, felnőtteken csontlágyulás jön létre. Lásd angolkór, csontlágyulás.
Dyshidrosis (diszhidrózis): a tenyerek és a talpak bőrpírral és kis hólyagokkal járó erősen viszkető bőrkiütése.
Dysmenorrhoea (diszmenorrea): fájdalom menstruáció idején.
Dyspepsia (diszpepszia): emésztési zavar, nehéz emésztés.
Dysphagia: ejtsd diszfágia. Nyelési nehézség.
Dysplasiás naevus: ejtsd diszpláziás névusz. Nem szokványos anyajegy, ami az átlagos anyajegytől ránézésre eltérő, rendszerint nagyobb, szabálytalan, elmosott szélű. A színe sem szokványos, a rózsaszíntől a sötétbarnáig változhat, általában lapos, de lehetnek benne kisebb kiemelkedések.
Dyspnoe: ejtsd diszpnoé. Nehézlégzés, fulladásérzés. Sokféle betegség kísérőtünete (pl. tüdőgyulladás, szívbetegség).

Easyhaler:  ejtsd ízihéler. Inhalációs adagolók egyik fajtája.
Echokardiográfia:  ejtsd ehokardiográfia. A szív ultrahangos vizsgálata.
Egészségi állapot/életminőség:  a betegség hatása a beteg mindennapi életére, szociális és emocionális állapotára.
Egészségnevelés: a lakosság egészségkultúrájának emelését célzó tevékenység: az egészség megtartását szolgáló gondolkodási, viselkedési és cselekvési mód megtanítása.
Egyszerű bronchitis:  légúti obstrukció nélküli krónikus nyáktermelődés.
Ejakuláció:  az ondó kilövellése a hímvesszőn keresztül az orgazmus ideje alatt.
Ejakulátum:  a hímvesszőn keresztül az orgazmus során távozó folyadék, amely a herékben termelt spermiumokból, valamint a prosztata és az egyéb, nemi mirigyekben termelt folyadékból áll.
Ejekciós frakció:  a kamrák összehúzódása során kilökött vérmennyiség aránya az összehúzódás előtt a kamrában lévő vérmennyiséghez képest. Értéke jól mutatja a kamraműködés hatékonyságát.
Ekcéma: az allergiás bőrgyulladás egyik fajtája.
EKG: elektrokardiográfia. A szív működését jellemző vizsgálat.
Ékreszekció:  műtéti beavatkozás, amely során egy szervből ék alakú darabot távolítanak el pl. daganat miatt.
Elasztáz:  az elasztint termelő enzim.
Elasztin:  a tüdőszövetet alkotó fehérje. Rugalmas tulajdonsága hozzájárul a tüdők összehúzódásához, és segít a levegő kipréselésében kilégzés során.
Electrotherapia:  elektromos árammal végzett gyógykezelés.
Elektromiográfia EMG (electromyographia):  az izmok vizsgálatára szolgáló módszer. Az izomműködés elektromos jeleket kelt. Különböző betegségekben az izmok elektromos tevékenysége jellemző módon megváltozik. (A leggyakrabban használt EMG-készülék az elektrokardiográf (EKG), a szívizomműködést kísérő elektromos jeleket regisztrálja.)
Elektromos beszédsegítő készülék (elektromos műgége):  elemmel működő berendezés, ami a gégeeltávolításon átesettek beszédét segíti. A műszer membránjának rezgése, a nyakra kívülről ráhelyezve, a gége helyett hangokat kelt, amelyek az ún. toldalékcsőben formálódnak beszéddé. Amikor a beteg beszélni akar, a membránt a bőréhez szorítja, s a képzett hangot a szokásos artikulációval beszéddé alakítja.
Elektronsugárzás:  elektronokból (az atomban található kis negatív töltésű részecskék) álló, terápiára használt sugár.
Elektroterápia: elektromos árammal történő kezelési módok (pl. galvánfürdő-kezelés, iontoforézis, TENS, diadinamikus árammal történő kezelés, rövidhullám-kezelés).
Életévnyereség: az élet meghosszabbodása években.
Életminőség (angolul Quality of Life, QoL): életkedvet, az életvitel minőségét jellemzi. Számos klinikai vizsgálat tanulmányozza a daganatoknak és kezelésüknek az életminőségre gyakorolt hatását. Ezek a kutatások meghatározzák az egyén jó közérzetének szempontjait, és figyelik, hogy a beteg hogyan tudja ellátni mindennapi feladatait.
Életmód kezelés: megfelelő étrend és testmozgás együttese, egyénre szabva, függően a betegsége állapotától, korától, szociális helyzetétől, stb.
Élettani inzulinrezisztencia: terhesség alatt nő az inzulinigény, ezért relatív inzulinhiány és inzulinrezisztencia alakulhat ki.
Ellenanyag (antitest): az allergiás folyamatokban az allergének hatására termelődő anyag az arra hajlamos szervezetben. Az allergénnel történő újabb találkozás eredménye az allergiás reakció, különböző, esetenként súlyos tünetekkel (csalánkiütés, hörgőgörcs, gégevizenyő, asztma).
Előfordulási gyakoriság: egy adott betegségben szenvedõk száma egy népességcsoportban; általában 100 000 emberre adják meg.
Elsődleges:  lásd primer.
Elsődleges artrózis: más okra vissza nem vezethető artrózis.
Elsődleges megelőzés: a betegség biológiai fogantatását, azaz magát a betegséget hivatott megelőzni.
Embolia:  a véráramba jutott anyag (leggyakrabban vérrög, trombus) a vérrel tovasodródik, majd valahol elakad, beékelődik az ér üregébe, sőt el is zárhatja azt. Ilyenkor az ér ellátási területén szövetelhalás következhet be.
Emésztőrendszer (emésztőtraktus):  azon szerveink összessége, amelyekkel felvesszük, és a szervezet számára szükséges anyagokká alakítjuk a táplálékot. A bélmozgások segítségével a szervezet számára használhatatlan salakanyagok távoznak a szervezetből. Az emésztőrendszerhez tartoznak a nyálmirigyek, a száj, a nyelőcső, a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy, az epehólyag, a vékony- és vastagbél, valamint a végbél.
Emésztőtraktus: azon szervek összessége, amelyek az étel továbbításában (nyelés, emésztés és ürítés) vesznek részt. Ide tartozik a száj, a nyelőcső, a gyomor, a vékony- és vastagbél, a végbél és a végbélnyílás.
Emfizéma: tüdőtágulás, kóros levegőgyülem a tüdőben. A tüdő léghólyagjainak (alveolusok) kóros tágulata és a rugalmas rostok pusztulása, ami a tüdő rugalmasságának jelentős csökkenéséhez vezet.
EMG: elektromiográfia. Az izmok vizsgálatára szolgáló módszer. Különböző betegségekben az izmok elektromos tevékenysége jellemző módon megváltozik.
Emlőbimbó váladék:  az emlőbimbóból jövő folyadék.
Emlő-helyreállítás (rekonstrukció):  az emlőeltávolítás (mastectomia) után műtét során újra kialakítják az emlő formáját.
Emlőmegtartó műtét:  a műtét során csak az emlőrákot távolítják el, és nem az egész emlőt. Az emlőmegtartó műtétek közé tartozik a lumpectomia (a daganat eltávolítása), a quadrantectomia (az emlő egyik negyedének eltávolítása) és a szegmentális mastectomia (amely során a daganatot, a daganat körüli emlőszövet egy részét, valamint a daganat alatti mellizmok egy rétegét távolítják el).
Emlőrák: az emlők (mellek) rosszindulatú daganatos betegsége.
Emóció:  érzelem, illetve érzelmi élményekkel együtt járó állapot.
Emocionális:  érzelmi, az érzelmet és a hangulatot érintő.
Empátia:  készség és képesség arra, hogy más egyén lelkiállapotába beleélje magát.
Empirikus:  tapasztalaton alapuló.
Empyema thoracis:  ejtsd empiéma toracis. Gennymell, a tüdőgyulladás súlyos szövődménye.
Encephalon:  agyvelő.
End(o):  belső.
Endémiás:  egy adott betegség egy adott földrajzi területen nagyszámú embert érint.
Endocervicalis küret:  ejtsd endocervikális. A méhnyak nyákos hártyájának kikaparása kanál alakú eszközzel, amelyet küretkanálnak neveznek.
Endometriosis: ejtsd endometriózis. A méhnyálkahártya kóros megtapadása a méhen kívül.
Endometrium: a méhet belülről borító nyálkahártya.
Endoprotézis (endoprothesis):  belső protézis, lásd protézis, sebészi beültetésre kerülő szervpótló szerkezet.
Endoszkóp: az üreges szervek belsejébe vezethető eszköz. Segítségével pl. a gyomor, vastagbél belső felszíne vizsgálható.
Endoszkópia:  betekintés a test üregeibe. Gasztroszkópiával a nyelőcső, a gyomor és a nyombél vizsgálható. Ezt az eljárást felső endoszkópos vizsgálatnak nevezzük. Rendszerint száloptikás, hajlékony, speciális eszközökkel gasztroenterológus (emésztőszervi szakorvos) végzi.
Endoszkópos vizsgálat:  modern vizsgálómódszer hideg fény száloptikai használatával.
Enter(o):  bél-.
Enteritisz (enteritis):  bélgyulladás, bélhurut, többnyire a vékonybél gyulladása.
Enterokolitisz (enterocolitis):  vékony- és vastagbélgyulladás.
Entezopátia (enthesopathia):  az íntapadásnak megfelelően jelentkező fájdalom. Túlerőltetés, gyulladás, sérülés okozhatja. Az íntapadás fájdalmas, nyomásérzékeny, duzzadt. Pihentetés, borogatás, fizioterápiás kezelések, lokális injekció, makacs esetben röntgenbesugárzás a panaszokat szünteti.
Enzimek:  a szervezetben zajló kémiai folyamatokat segítő fehérjék. Májkárosodáskor a betegek vérében a GOT, GPT, GGT, AP és LDH enzimek mennyisége (vérszintje) emelkedik.
Eosinophil:  fehérvérsejt. Jellegzetesen megtalálható az asztmás betegek légutaiban, és szerepet játszik a hosszú távú gyulladásban és epitél károsodásban.
Eozinofil sejt: az allergiás gyulladás egyik fehérvérsejt-félesége.
Epidémia:  járvány, tömegeket érintõ megbetegedés.
Epidemiológia:  a népesség egészségi állapotával, a betegségek elterjedtségével, a fertőző betegségek terjedésmódjaival foglalkozó tudomány.
Epidermis:  ejtsd epidermisz. A bőrszövet két fő rétege közül a felső/külső.
Epidurális injekció:  a gerinccsatorna fala és a gerincvelő közötti résbe adott injekció.
Epifizeolízis (epiphyseolysis):  a csont ízületi vége a növekedés befejezése előtt a növekedési porcnak megfelelően leválik és elcsúszik.
Epifizeolízis kapitisz femorisz juvenilis (epiphyseolysis capitis femoris juvenilis):  a combfej leválik és hátracsúszik a combnyakon. Ha hirtelen alakul ki, combnyaktörésre emlékeztetnek a tünetek. Ha fokozatosan jön létre, elhúzódó csípőtáji fájdalommal, sántítással, az ízület mozgásbeszűkülésével jár. Ismeretlen eredetű betegség. Pubertás körül szokott kialakulni. Gyógyulás csak műtéttől várható. A legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha korán végzik el a rögzítést, amíg az elmozdulás még kisfokú.
Epifízis (epiphysis):  csövescsontok ízületi vége.
Epiglottis:  ejtsd epiglottisz.Gégefedő.
Epiglottitis:  ejtsd epiglottitisz. A gégefedő gyulladása. (A gégefedő a gége része).
Epikardium:  a külső szívburok.
Epikondilitisz humeri (epicondylitis humeri):  teniszkönyök.
Epilepszia:  a központi idegrendszer megbetegedése, amely időszakosan jelentkező görcsrohamokkal, tudatzavarokkal jár.
Epithelialis carcinoma:  ejtsd epiteliálisz karcinóma. Valamely szerv felszíni sejtjeiből kiinduló rák.
Epitop:  az allergén azon fehérjeszakasza, ami ellen a szervezet ellenanyagot termel.
Epstein-Barr-vírus (EBV): egy gyakori vírus, amely a legtöbb emberben tüneteket nem okoz. Bizonyos daganatok előfordulásával azonban összefüggésbe hozható, pl. Burkitt limfóma, immunoblasztos limfóma, és nazofaringeális karcinóma (az orr és a garat hámeredetű rákos megbetegedése).
Equinovárusz (equinovarus):  lásd dongaláb. Equinusz (equinus) ló(szerű).
Eradikáció:  kiirtás, eltüntetés. A H. pylori gyógyszeres kiirtása a gyomorból. Az eradikációs kezelés általában egyhetes. Két antibiotikum, valamint egy gyomorsavtermelést gátló gyógyszer kombinációjából áll.
Eradikálható: kiirtható.
Erekció: merevedés.
Erektilis diszfunkció: a merevedés teljes vagy részleges hiánya.
Ergometria:  terheléses vizsgálat.
Eritéma (erythema):  bőrpír, vérbő, gyulladásos bőrelváltozás.
Eritr(o) (erythr(o)):  vörös.
Eritroplákia: vörös folt a szájban, amely szintén rákmegelőző állapot lehet.
Eritropoetin: olyan fehérjetermészetű anyag, amely hormonként hatva serkenti a csontvelőben zajló vörösvérsejtképzést. A vérszegénység elleni küzdelem egyik fontos fegyvere.
Ernyőképszűrő-vizsgálat: a tüdőtuberkulózis korai felismerésére alkalmas mellkas-röntgenvizsgálat.
Erózió: szöveti felszín sérülése miatt bekövetkező felszíni szövethiány.
Erőltetett kilégzési másodperc-térfogat (FEV1):  a kilégzés első másodpercében erőltetve kilélegezhető levegő mennyisége maximális belégzést követően.
Erőltetett kilégzési vitálkapacitás (FVC):  maximális belégzést követően a maximálisan kilélegezhető levegő mennyisége.
Erőltetettt (forszírozott) kilégzési vitálkapacitás:  FVC. Spirometria során kapott érték; mély légvétel után maximális erőkifejtéssel kifújható levegő mennyisége.
Erythemás (eritémás):  a vérbőség miatt vörös.
Erythroplakia:  ejtsd eritroplákia. Bársonyos felszínű, piros folt pl. a szájnyálkahártyán.
Érzékenység (szenzitivitás): azt mutatja meg, hogy hány százalékban lesz pozitív annak a szűrővizsgálata, aki valóban beteg.
Esszenciális:  ismeretlen okú.
Etiológia:  ok, kóreredet.
Exacerbáció  (exacerbatio):  heveny állapotromlás; a betegség hirtelen fellángolása.
Exantéma (exanthema):  bőrkiütés.
Excíziós biopszia: diagnosztikus célú sebészeti beavatkozás, amely során az egész csomót vagy a teljes gyanús területet eltávolítják. Az így nyert szövetet mikroszkóp alatt megvizsgálják.
Exosztózis (exostosis):  csontkinövés.
Extenzió (extensio):  feszítés, nyújtás.
Externa:  külsőleg, kenőcsök, pakolások, formájában alkalmazott gyógyszer.
Extra-:  kívül, külső.
Extraoesophagealis tünet:  ejtsd extraözofageális. A refluxbetegség okozta tünet, a nyelőcsövön kívüli szervben, pl. a légutakban.
Extremitász (extremitas):  végtag.
Exudátum (exsudatum):  izzadmány, a gyulladásos reakció során a vérből a gyulladásos területre kerülő fehérjében gazdag folyadék.

Facialis (faciálisz): arc-, archoz kapcsolódó
Fáciesz (facies): arc.
Faggyú: olajos anyag, amelyet a bőr faggyúmirigyei termelnek.
Fájdalomküszöb: a fájdalom azon szintje, amely már tudatosul.
Fajlagosság (specificitás):  azt mutatja meg, hogy hány százalékban lesz negatív a lelete annak, aki mentes a betegségtől.
Faktor (factor): tényező, összetevő.
Faktorszám (napolaj/naptej):  a napolajokon, naptejeken, testápolókon feltüntetett faktorszám (2-től 30-ig) a sugárzástól védő hatékonyságukat jelzi. Minél nagyobb a faktorszám, annál hatékonyabban véd a készítmény a káros napsugarak ellen. A 2-11 faktorszám minimális védelmet biztosít, a 12-29 faktorszám mérsékelt védőhatást jelez (a legtöbbünknek ez a megfelelő), a 30 vagy afölötti faktorszámú készítmények a káros sugarak nagy részét kiszűrik, védenek a napégés ellen, és a napra nagyon érzékenyeknek ajánlottak.
Faktorszám (napolaj/naptej): a napolajokon, naptejeken, testápolókon feltüntetett faktorszám (2-től 30-ig) a sugárzástól védő hatékonyságukat jelzi. Minél nagyobb a faktorszám, annál hatékonyabban véd a készítmény a káros napsugarak ellen. A 2-11 faktorszám minimális védelmet biztosít, a 12-29 faktorszám mérsékelt védőhatást jelez (a legtöbbünknek ez megfelelő), a 30 vagy afölötti faktorszámú készítmények a káros sugarak nagy részét kiszűrik, védenek a napégés ellen, és a napra nagyon érzékenyeknek ajánlottak.
Fallop-vezeték: petevezeték. A női szaporító szervrendszer páros szerve. Hosszú, vékony vezetékek, amelyeken keresztül a petesejtek a petefészkekből a méhbe jutnak.
Familiáris (familiaris): családhoz tartozó, családon belül halmozódó, öröklődő betegség.
Familiáris hiperkoleszterinémia: a koleszterin-anyagcsere ritka öröklött zavara; a szervezet nem jól érzékeli a felszívódó koleszterin mennyiségét, ezért a szervezet koleszterintermelése nem csökken; az érelmeszesedés és következményei (szívinfarktus) akár már gyermekkorban jelentkezhetnek.
Familiáris polipózis: ritka, rendszerint a gyermekkor végén jelentkező, örökletes betegség. A vastagbélben és a végbélben számtalan polip képződik, talaján kezelés nélkül szinte mindig vastagbél- és végbélrák alakul ki.
Fantomfájdalom: a hiányzó végtag helyén fellépő fájdalom vagy kellemetlen érzés.
Faszcia (fascia): izompólya, az izmokat beborító és egymástól elválasztó vékony hártya.
Faszcitisz (fascitis): izompólyagyulladás.
Fecatwin-teszt: lásd okkult vér vizsgálata a székletben.
Feco-oralis terjedés: ejtsd feko-orális. A kórokozó terjedésének útja a végbél felől a szájüregig. A feco-oralis terjedés a széklettel szennyezett anyagok, tárgyak, ételek útján jön létre.
Fehérje: aminosavakból álló molekulafajta, amely a szervezet megfelelő működéséhez szükséges. A test alapvető építőköve (például bőr, haj, enzimek, citokinek, ellenanyagok).
Fehérköpeny-hipertónia:  az orvosi rendelőben fellépő izgalom hatására mért magasabb vérnyomás. Nem feltétlenül jelent magasvérnyomás-betegséget.
Fehérvérsejt:  FVS (WBC, white blood cell). A név olyan vérsejtekre utal, amelyek nem tartalmaznak hemoglobint. Fehérvérsejtek a limfociták, neutrofil, eozinofil granulociták, makrofágok és hízósejtek. Ezeket a sejteket a csontvelő termeli, és feladatuk a fertőzéssel és más betegségekkel való küzdelem. A fertőzések elleni védelemben döntő fontosságú szerepet játszó vérsejtfajta.
Felhám (epidermis): ejtsd epidermisz. A bőrszövet két fő rétege közül a felső/külső.
Felső légutak: orr és orrmelléküregek, középfül, garat, gége, torok, légcső.
Femur: combcsont.
Fenilketonuria: a fenilalanin nevű aminosav örökletes anyagcserezavara (Fölling-betegség).
Fényvédő: a bőrt a nap káros sugaraitól (UV-A és UV-B) megóvó anyag, amelyet a napkrémek, naptejek, napolajok tartalmaznak. Megelőzi a bőr nap okozta korai öregedését és károsodását, amely esetleg bőrdaganat kialakulásához vezetne.
Fertilis:  megtermékenyítésre alkalmas.
Fertilitás: fogamzóképesség, termékenység. A gyermekszülés képessége.
Fertőzés:  kórokozók bejutása és elszaporodása a szervezetben. A test bármely részét megtámadhatják, és bárhova eljuthatnak. Kórokozók a baktériumok, a vírusok és a gombák. A fertőzés kialakulásának helyétől függően lázat és egyéb panaszokat okozhatnak. Ha a szervezet természetes védekezőképessége erős, a kórokozókat elpusztítja, és így kivédi a fertőzést. A rákellenes kezelések néhány típusa csökkenti ezt a természetes védekezőképességet, vagyis károsítja az immunrendszert.
Fertőzés: kórokozók bejutása és elszaporodása a szervezetben. A fertőzés bárhol jelentkezhet, lehet helyi vagy általános, a test minden részére kiterjedő (lokális vagy szisztémás). A kórokozók lehetnek baktériumok, vírusok, gombák és élősködők. A fertőzés helyétől függően lázat és egyéb problémákat okozhatnak. Az egészséges szervezet erős védekező (immun)rendszere rendszerint leküzdi vagy megelőzi a fertőzés kialakulását, a rákellenes kezelés azonban gyengíti a természetes immunrendszert, ezért a kezelés alatt nagyobb a fertőzések kialakulásának veszélye.
FEV1: az erőltetett kilégzési vitálkapacitás első másodpercre eső része, rendszerint a kor, nem, testméretek alapján megállapított elvárható érték százalékában adják meg.
Fibra: rost, szál.
Fibrát:  a vérzsírszintet csökkentő gyógyszerek egy csoportja.
Fibroma (fibróma): jóindulatú daganat egy formája.
Fibromiozitisz (fibromyositis): izomrostgyulladás.
Fibromyalgia: ejtsd fobromialgia. Az izmok tömöttebbé, csomós tapintatúvá, nyomásérzékennyé válnak túlerőltetés, átmeneti keringési zavar következtében. Tartós egyirányú igénybevétel (fogorvos, gépírónő, fodrász), alvászavar, feszült idegállapot, munkahelyi konfliktus, szorongás hajlamosítanak a kialakulására. Elsősorban fiatal nőkön szokott kialakulni. A fájdalom diffúz, leggyakrabban a nyak, váll-, hát, derék és a medence izmaiban jelentkezik. Az izomzatban nagyon érzékeny, tömött csomók, az ún. miogelótikus csomók tapinthatóak. Gyógytorna, masszázs, fizikoterápiás kezelések, pakolások, úszás a panaszokat enyhíthetik, de a végleges gyógyuláshoz gyakran a betegnek meg kell tanulnia a testi és lelki ellazulás technikáját.
Fibrózis(fibrosis): kötőszövetképződés; az elpusztult májsejtek helyét heghez hasonló, a májra jellemző működésre alkalmatlan szövet tölti ki. Rostos szövet képződése. Ha egy szerv sejtjei pusztulnak, a helyüket kötőszövet veheti át.
Fibrozitisz (fibrositis): izom- és kötőszövetgyulladás.
Fibrózus (fibrosus): rostos.
Fibula: szárkapocs.
Figyelmes várakozás:  a rákellenes kezelést csak a tünetek rosszabbodásakor vagy megváltozásakor kezdik meg, addig a beteg állapotát folyamatosan, gyakori vizsgálatokkal kísérik figyelemmel. Más néven "várakozz és figyelj" taktikának vagy obszervációnak is nevezik.
Finanszírozó:  valaminek az árát megfizető. Az egészségügyi ellátás finanszírozója Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.
Finaszterid: a férfi nemi hormon (tesztoszteron) hatását csökkentő gyógyszer, benignus prosztatahiperpláziában (BPH) javasolt.
Fizikális vizsgálat: az orvos tapintással, kopogtatással, hallgatózással végzett vizsgálata. (Fül-orr-gégészetben fültölcsérrel, orrspekulummal, tükörrel). A beteg koponyájának megtekintését, arckoponyájának megtapintását, valamint a fény és homloktükör segítségével történő eszközös vizsgálatot jelenti.
Fizikoterapeuta: speciális tornagyakorlatok és masszázsterápia kivitelezésében képzett egészségügyi személy.
Fizikoterápia: gyógykezelés fizikai erőkkel (hővel, elektromossággal, mechanikai erőkkel), eszközökkel, pl. TENS.
Fiziológiás sóoldat: testnedvekkel azonos töménységű (0,9%-os) nátrium-klorid oldat.
Fizioterapeuta:  a fizioterápiás kezelést végző orvos, speciális tornagyakorlatok és masszázsterápia kivitelezésében képzett egészségügyiszakember.
Fizioterápia:  azoknak a természetes gyógymódoknak az összefoglaló elnevezése, melyek a szervezet működését igyekeznek elősegíteni vagy javítani. Ide tartozik a balneoterápia (ivókúrák, iszapkezelés), a klímaterápia (barlangkezelés), a hidro- és termálterápia (vízgyógyászat és hőkezelések), a mechanoterápia (masszázs, gyógytorna), az elektro- és fototerápia (elektromos árammal és fénnyel történő gyógyítás). A fizikoterápián kívül magában foglalja a balneoterápiát, a diétát, az inhalációt és a klímaterápiát
Flatulentia (flatulencia): fokozott bélgázképződés és -távozás.
Flavonoid:  az antioxidánsok egy csoportja; növények tartalmazzák.
Flexió (flexio): hajlítás, hajlás.
Flogisztikum (phlogisticum): gyulladást előidéző szer.
Flogisztikus (phlogisticus): gyulladásos.
Fluorid: fogszuvasodás megelőzésére használt kémiai anyag.
Fluorouracyl: ejtsd fluorouracil. Rákellenes szer, a kémiai neve 5-fluorouracil, általában 5-FU-nak nevezik.
Flutamid: az antiandrogének családjába tartozó rákellenes gyógyszer.
Fluticason: ejtsd flutikazon. Inhalációs szteroid.
Fogamzásgátló tabletta:  hormontartalmú tabletta, amely a petefészkek nyugalomba helyezésével, az ovuláció gátlásával fejti ki a fogamzásgátló hatását.
Foglalkozásterápiás szakember: olyan személy, aki különféle módszereket tud ismertetni, amelyek segítségével egy beteg vagy idős személy a lehető legtovább meg tudja őrizni a képességeit és függetlenségét. Az otthoni segédeszközökről is tud tanácsot adni.
Fogpótlás: kivehető vagy rögzített fogmű, amely az eredeti, elvesztett fogakat pótolja. Az állcsontok bizonyos részeinek daganat miatti eltávolításakor keletkezett hiányok pótlására speciális fogpótlások készítésére lehet szükség.
Fogyatékosság: az egyén normális érző, mozgató vagy szellemi funkcióinak kivitelezéséhez szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiánya.
Fokozat: azt jelzi, hogy a rákos szövet mennyire emlékeztet az ugyanolyan típusú egészséges szövetre, és mi a valószínűsége a daganat növekedésének.
Folliculitis: ejtsd follikulitisz. Szőrtüszőgyulladás.
Follikuláris limfóma:  általában indolens (lassú növekedésű) B-sejtes non- Hodgkin limfóma (immunrendszeri daganat). A tumorsejtek csoportokat (úgynevezett follikulusokat) alkotnak. Számos altípusa ismert. Kezelésében a kemoterápiával kiegészített immunterápia jelentős előrelépést hozott.
Folsav: a vérképzést és a vas felszívódását elősegítő vegyület.
Foniátria: a hangképzés-, a nyelés- és a beszédzavar gyógyításával foglalkozó tudományág.
Forestier-féle betegség:  A gerinc elülső szalagjának elcsontosodása, ami a gerinc többnyire fájdalmatlan merevségét eredményezi. Gyakran több helyen -- koponya, a medence, végtagok csontjain -- is vannak, panaszokat nem okozó szalagcsontosodások. ( lásd még hiperosztózis vertebrárum)
Fotodinámiás terápia (PDT): olyan anyagot juttatnak a szervezetbe, amely a daganatsejtekhez kötődik, majd a daganatot lézerfény hatásának teszik ki; a lézerfény úgy módosítja (aktiválja) az anyagot, hogy az pusztítja a daganatsejteket.
Fototerápia:  fényterápia, pl. infravörös kezelés, ultraibolya-kezelés, lézerkezelés, szolárium.
Frakcináció: a besugárzás teljes mennyiségét egy időperióduson belül több kisebb, egyforma adagra osztják.
Frakcionálás: a besugárzás teljes mennyiségét egy időperióduson belül több kisebb, egyforma adagra osztják.
Framingham-ponttáblázat:  a rizikófaktorok értékének ismeretében a táblázatból leolvasható pontszám megadja, mekkora a valószínűsége annak, hogy 10 éven belül az érbetegség valamilyen formában megnyilvánul.
Freyka-párna: veleszületett csípődiszplázia és ficam kezelésére használják. A csecsemő derekát és két combját körülfogja, a combokat 90°-os terpeszben rögzíti a párna. A testen csatokkal szabályozható, vászonhevederekkel rögzíthető.
Frontális lebeny: a nagyagy homloklebenye.
Frozen shoulder: befagyott váll.
Fruktóz:  gyümölcscukor.
Fruktózamin:  az anyagcsere állapotát mutató laboratóriumi paraméter, mely a vérvétel idejétől visszaszámított 2 hétre vonatkozóan ad választ.
Frusztráltság: csalódottság.
Fundus: a gyomor legfelső része, amely közvetlenül a cardia (gyomorszáj) alatt helyezkedik el.
Funkció (functio): egy szervre vagy szervrendszerre jellemző normális tevékenység.
Funkciózavar, működési zavar: a normális tevékenység vagy a működés zavara, pl. a halántéklebenyben az emlékezőtehetség zavara.
Furunculosis (furunkulózis): a bőr egy viszonylag kis területén több gennyes pattanás (szőrtüszőgyulladás).
Furunculus: ejtsd furunkulus. Gennyes szőrtüszőkből álló duzzanat.
Fülkürt:  A fülkürt nyálkahártyával bélelt járat. Az orr mögötti garatrészt, az orrgaratot köti össze a dobüreggel, a megfelelő dobűri légnyomást biztosítja, ami normális esetben megegyezik a külső atmoszférás nyomással.
Fül-orr-gégész: a fül, az orr és a torok betegségeire szakosodott orvos.
Fürdőreakció:  a fürdőkúra 5-6. napján előfordulhat fejfájás, levertségérzés, esetleg a fájdalom fokozódása. Általában 1-2 kezelés kihagyása után magától elmúlik. Melegebb vagy nagyobb ásványianyag-tartalmú vizekben gyakrabban fordul elő. Csapvíz esetében nincs fürdőreakció.

Galantamin:egy anti-demencia gyógyszer generikus neve.
Galvánkezelés:állandó intenzitású egyenárammal végzett kezelés. Fájdalomcsillapító, értágító, anyagcsere-javító hatású. Segítségével gyógyszereket is lehet a bőr mélyebb rétegeibe bevinni, lásd iontoforézis.
Gammakés (gamma knife, ejtsd gamma nájf.):Több irányból történő agyi besugárzás nagy energiájú sugárzás segítségével.
Gammasugárzás:radioaktív sugárforrásból (pl. kobalt-60) származó nagy energiájú sugárzás.
Ganglion:az ínhüvelyen, leggyakrabban a csuklótájon kialakuló folyadékkal telt csomó. Általában csak kozmetikai problémát jelent, orvosi ellátást nem kíván. Ha panaszt okoz, műtéti eltávolítása szóba jön.
Gastrooesophagealis (gasztroözofágeális):a gyomrot, nyelőcsövet érintő; gyomorból nyelőcsőbe irányuló.
Gasztr(o) (gastro):gyomor-.
Gasztrektómia és/vagy gyomorreszekció:olyan műtét, amelynek során a gyomor egy részét vagy egészét eltávolítják.
Gasztrikus:a gyomorral kapcsolatos.
Gasztrin:a gyomor sósavtermelését serkentő hormon.
Gasztrinoma:gasztrintermelő jó- vagy rosszindulatú daganat. Az általa okozott kórképet Zollinger–Ellison szindrómának nevezik.
Gasztritisz (latinul gastritis): a gyomornyálkahártya gyulladása, gyomorhurut.
Gasztroenterológia:az emésztőszervek orvostudománya, a belgyógyászat egyik szakága. A gasztroenterológia egyúttal határterület a belgyógyászat és a sebészet között.
Gasztroenterológus:a gyomor-bélbetegségek diagnosztizálására és kezelésére specializálódott szakorvos. A gasztroenterológusok névsora a szakrendelőkből vagy a Magyar Gasztroenterológiai Társaságtól beszerezhető.
Gasztrointesztinális:a gyomor-, bélrendszert érintő.
Gasztrointesztinalis traktus:tápcsatorna.
Gasztroprotekció (gastroprotectio):gyomorvédelem.
Gasztroszkóp:olyan endoszkóp, amelynek segítségével az orvos megtekintheti a gyomor belső felszínét.
Gasztroszkópia (gastroscopia):gyomortükrözés. Megfelelő optika segítségével a gyomornyálkahártya vizsgálata, segítségével szövettani vizsgálat céljából anyag nyerhető.
Gasztroszkópos vizsgálat:a gyomor endoszkópos vizsgálata, más néven gyomortükrözés.
Gát: a hüvely és a végbélnyílás közötti terület.
Gége (larynx):ejtsd larinx. A torok azon része, amely a hangszalagokat tartalmazza, a légzés, a nyelés és a beszéd folyamatában vesz részt. Hangadó szervnek vagy hangkészüléknek is nevezik.
Gégefedő (epiglottis):ejtsd epiglottisz. Nyeléskor a légcsövet lefedő lapocska, amely megakadályozza, hogy az étel a légcsőbe kerüljön.
Gén: a szervezet örökletes tulajdonságait hordozó anyag, az öröklődés funkcionális és fizikai egysége. A gének DNS-részekből állnak, és a legtöbb gén speciális fehérje előállítására alkalmas információkat tartalmaz.
Gén:a szervezet örökletes tulajdonságait hordozó anyag, az öröklődés funkcionális és fizikai egysége. A gének DNS részekből állnak, és a legtöbb gén speciális fehérje előállítására alkalmas információkat tartalmaz.
Generikum, generikus gyógyszer, generikus készítmény:a generikum olyan gyógyszer, amelynek hatóanyaga szabadalommal már nem védett, így szabadon gyártható és forgalmazható. A generikum hatóanyaga tehát pontosan megfelel az eredeti (lejárt szabadalmú) készítmény hatóanyagának.
Genetika:örökléstan, pl. a betegségek öröklési rendje.
Genetikai:örökletes. Olyan információ, amelyet a génekben lévő DNS szülőről gyermekre ad tovább.
Genetikai tanácsadó: megfelelő laboratóriumi háttérrel, humángenetikai ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező orvos, aki a személyes, a genetikai és a családi kórtörténet, valamint a rendelkezésre álló genetikai és klinikai vizsgálatok eredményének ismeretében meghatározza az adott rendellenesség ismétlődési kockázatát.
Genetikus:örökletes, az öröklési hajlamra vonatkoztatott.
Genezis:származás, fejlődés, eredés.
Genitális: a nemi szervekkel kapcsolatos.
Genitális herpes: herpes simplex vírus okozta égő bőrgyulladás a nemi szerveken.
Genotípus:a hepatitisz C-vírusok 4 alcsoportba oszthatók az örökítő- (genetikai) anyagukban észlelhető nagyon kis különbségek alapján.
Génterápia: olyan kezelés, mely a géneket megváltoztatja. Az immunsejtek és a gyulladás sejtes elemei genetikai szabályozás alatt állnak. Vírusok segítségével igyekeznek bizonyos funkciót hordozó géneket sejtekbe bejuttatni, amelyek segítségével a károsodott funkciót korrigálják. Egyelőre kísérleti stádiumban lévő, de ígéretes, új lehetőség reumatoid artritisz, de számos más betegség kezelésében is.
Genu:térd.
Geriátria:az öregkor gyógyászata, az öregkori betegségekkel foglalkozó tudomány.
Gerincvelő: a koponya aljától a háton végighúzódó, idegszövetből álló köteg, amelyet a gerincoszlop, valamint a csigolyákon belül még három hártya vesz körül. A gerincvelő és az agy együtt alkotják a központi idegrendszert. A gerincvelői idegek közvetítik a legtöbb információt az agy és a test egyéb részei között.
Gerontológia:az idős korral foglalkozó tudomány(ág), a normális megöregedés tana.
Gerontológus:az idősek testi betegségeire specializálódott szakorvos.
Gerontopszichiátria:az időskor pszichiátriája.
Gesztációs diabétesz: terhességi cukorbetegség.
Gingivostomatitis (gingivosztomatitisz):a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladása.
Glandula:mirigy. Olyan szerv, amely egy vagy több anyagot termel, és a testbe bocsát. Néhány mirigy olyan váladékot termel, ami a szövetekre vagy szervekre hat, mások hormonokat képeznek, vagy a vérképzésben vesznek részt.
Glaukóma:zöld hályog a szemen.
Glikémiás index: táplálkozás-élettani fogalom, azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszerben, ételben levő szénhidrát milyen gyorsan és milyen mértékben emeli a vércukrot. A viszonyítási alap a glükóz (szőlőcukor) vércukoremelő hatása, amit 100%-nak tekintünk.
Glikémiás kontroll: a szénhidrát-anyagcsere aktuális állapotának követése és szükség esetén korrekciója, ami a vércukorszint, valamint az anyagcsere hosszú távú mutatóinak együttes értékelésével történik.
Glikogén:keményítő, poliszaharid típusú szénhidrát.
Glomerulus filtrációs ráta (GFR):a vesék működésére jellemző érték, mely megmutatja, hogy a vizeletkiválasztási rendszer hogyan működik.
Glottis:ejtsd glottisz. Lásd hangrés.
Glukagon:a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigyeiben termelődő hormon, amely az inzulin mellett szintén a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában játszik szerepet.
Glukóztolerancia: cukortűrő képesség.
Glükokortikoidok:olyan szteroid gyógyszerek, amelyeknek a fő hatása a gyulladás gátlása. Kiterjedten használják súlyos, heveny és idült gyulladásos betegségekben egyaránt. Az asztma folyamatos kezelésére az inhalációs, azaz belégzéses formájuk használatos.
Glükóz:cukorfajta.
Gondozó:a legtágabb értelmezésben a gondozó az a személy, aki segítséget és támaszt nyújt egy másik személynek, általában egy rokonnak vagy barátnak. Szűkebb értelemben véve a gondozó az a személy, aki egy olyan személyt gondoz, akinek segítségre van szüksége a mindennapi életben, és aki másképp nem lenne képes önállóan otthonában élni.
Gonitisz (gonitis):térdízületi gyulladás.
Gonorrhoea: ejtsd gonorrea. Kankó. Leggyakrabban gennyes húgycsőgyulladásban megnyilvánuló fertőző, nemi úton terjedő betegség.
Gozerelin:a gonadotropint felszabadító/releasing hormon (GnRH) analógok csoportjába tartozó gyógyszer. A gozerelint a petefészkek, illetve a herék hormontermelésének gátlására használják.
Grade:ejtsd gréjd. A daganatok grade-je a mikroszkópos vizsgálat során megmutatja, mennyire rendellenesek a daganatsejtek, várhatóan mennyire gyorsan növekszik majd a tumor, és hogy van-e áttétképző/metasztatizáló hajlama. A tumorok grade szerinti osztályozásakor (grading) alkalmazott rendszer a rák különböző típusaitól függően más és más.
Grading:lásd grade.
Gram-festés:baktériumok kimutatására szolgáló festési eljárás, amely alapján megkülönböztetünk Gram-negatív és Gram-pozitív festődésű baktériumokat.
Gyakoriság:a gyógyszer szedésének sűrűsége.
Gyógyszerfüggőség:csillapíthatatlan vágy a gyógyszer után, ezért a gyógyszer szedése szabályozhatatlan. Gyógyszerfüggőnek azokat nevezzük, akik nem panaszaik megszüntetésére vagy betegségük kezelésére, hanem a fizikai és lelki függés miatt szedik a gyógyszert.
Gyógyszerfüggőség:csillapíthatatlan vágy a gyógyszer után, ezért a gyógyszer szedése szabályozhatatlan. Gyógyszerfüggőnek nevezzük azokat, akik nem az egészségügyi panaszaik megszüntetésére vagy betegségük kezelésére, hanem a fizikai és lelki függés miatt szedik a gyógyszert.
Gyógytorna: szakképzett gyógytornász irányításával végzett speciális torna. Célja a megbetegedések gyógyulásának elősegítése, a fenyegető szövődmények megelőzése, illetve a megromlott egészség lehetőség szerinti helyreállítása.
Gyógytornász:ízületi és izomproblémák fizikai kezelésében képzett egészségügyi dolgozó.
Gyógyulás: a rák jeleinek és tüneteinek csökkenése vagy eltűnése. Részleges gyógyulás esetén a rák néhány jele és tünete elmúlik, de nem az összes. Teljes gyógyulás esetén a rák minden jele és tünete elmúlik, bár a testben még jelen lehet a rák.
Gyógyvíz: olyan ásványvíz, amelynek fizikai tulajdonságai és kémiai összetétele alapján igazoltan gyógyhatása van. A gyógyvízzé nyilvánítást gondos elemzések és orvosi vizsgálat előzi meg.
Gyomor:az emésztőrendszerhez tartozó szerv, amely a táplálékot összekeveri az emésztőnedvekkel, és folyékony állagúvá "gyúrja".
Gyomoratrófia (gyomorsorvadás):kóros állapot, amelyben a gyomor izmai elgyengülnek, mind az izmok, mind az emésztőnedvet termelő (peptikus) mirigyek mennyisége csökken, így az emésztőnedvek hiánya alakul ki.
Gyors hatású fájdalomcsillapítók:a fájdalmat igen gyorsan enyhítik, mert hamar hatnak, de a szervezetből gyorsan kiürülnek.
Gyors ureáz-teszt:az endoszkópia során vett gyomorbiopsziás szövettani minták indikátor oldatban végzett vizsgálata. Az indikátor oldat elszíneződése Helicobacter pylori jelenlétére utal a szövetmintában.
Gyorsan ható opiát:a fájdalmat gyorsan enyhítő opioid fájdalomcsillapító.
Gyulladás (inflammatio):szokatlan vagy túl heves környezeti ingerekre adott védekező reakció, melynek során a védekezésben résztvevő sejtek és biológiailag hatásos anyagok jutnak nagy mennyiségben a károsodott szövetbe, amelyek magát a gyulladásban lévő testrészt is károsítják. A gyulladt szövet piros, meleg, duzzadt, fájdalmas. Szerencsés esetben teljes gyógyuláshoz, de esetenként szövetpusztuláshoz, hegesedéshez vezet.
Gyulladásos emlőrák:az emlőrák egyik típusa. Az emlő vörös, duzzadt és meleg tapintatú. A bőre hasonlíthat a narancs lyukacsos héjára (narancsbőr). A bőr vörösségének és melegségének oka, hogy a ráksejtek gátolják a bőr nyirokereiben az áramlást.

HAI: hepatitiszaktivitási index: ami a betegség súlyosságát jelző pontszám. Értéke 1 és 18 között lehet; minél nagyobb a szám, annál súlyosabb a betegség.
Hajlamosító tényező: más néven rizikófaktor. Egy betegség kialakulásának valószínűségét növelő tényező. A rák hajlamosító tényezői közé tartoznak az életkor, a családban előforduló daganatok, a dohányzás, bizonyos táplálkozási szokások, kóros elhízás, mozgáshiány, sugárzás és egyéb rákkeltő anyaggal való érintkezés, genetikai eltérések.
Halálozás: egy adott népességcsoportban (általában 100 000 ember) egy év alatt előforduló halálesetek száma.
Halántéklebeny: az agy halántéktájon elhelyezkedő része.
Hallucináció: hamis (téves) érzékelés, érzékcsalódás. Egy megfelelő inger nélküli érzet (pl. látvány, hang, szag vagy érintés). Nem létező dolgok, illatok, hangok látása, szaglása és hallása, pl. hangokat hallani, amikor senki nincs ott. A hallucinációk meglehetősen gyakoriak a demens betegeknél.
Hallux: öregujj, nagylábujj.
Hallux rigidusz (hallux rigidus): a nagylábujj alappercének fájdalmas merevsége, amely az ízület artrózisos elváltozása következtében alakul ki. Megnehezíti az előláb átgördülését járás közben. Az ízület kimozgatása, betét ill. gördülőtalppal ellátott cipő viselése, az ízület röntgenbesugárzása a panaszokat enyhíti. Gyakori gyulladás, állandó panaszok esetén műtét szükséges.
Hallux valgus: a nagylábujj bütyke.
Hallux valgusz (hallux valgus): bütyök, a nagylábujj gacsos állása, ráfordulása a többi ujjra.
Hám: epidermisz. A bőrszövet két fő rétege közül a felső/külső.
Hámsejt: lapos sejttípus, ami a mikroszkóp alatt megvizsgálva a halpikkelyre emlékeztet. Ez a sejttípus borítja a test külső és belső határoló felszíneit.
Hámsejt: lapos sejttípus, ami a mikroszkóp alatt megvizsgálva a halpikkelyre emlékeztet. Ez a sejttípus borítja a test külső és belső határoló felszíneit.
Hangprotézis: gégeeltávolításon átesett betegek beszédképességét segítő eszköz. Tulajdonképpen a tracheosztóma hátsó falába helyezett szelep, amely a tracheosztóma átmeneti zárásával biztosítja, hogy a tüdőből kiáramló levegő a gartüregbe jusson. A prtézisben keletkező súrlódó hangot a beteg a szokásos artikulációval beszéddé alakítja.
Hangrés (glottis): a hangszalagok szintjének megfelelő gégeterület, a gége középső szakasza.
Hangrés (glottis): ejtsd glottisz. A hangszalagok szintjének megfelelő gégeterület, a gége középső szakasza.
Hangszalag: a gégében található kis izmot és speciális szerkezetű kötőszövetet tartalmazó két nyálkahártyaredő, amelyek ún. hangképzési állásban szorosan egymás mellé fekvő helyzetben résszerű nyílást zárnak közre. Az ezen a résen átáramló levegő hatására a nyálkahártyaszélek közelednek, majd eltávolodnak egymástól, így hang képződik. A nők és a gyermekek hangszalagjai rövidebbek, ugyanazon idő alatt többször nyílnak meg, ezért hangjuk magasabb. A férfiak hangszalagjai hosszabbak, ugyanazon idő alatt kevesebbszer nyílnak meg, ezért hangjuk mélyebb. A hangadás tudatos formái a beszéd és az ének, amelyek a központi idegrendszer szabályozásával jönnek létre.
Hangszalag: a gégében található két kis izmot és speciális szerkezetű kötőszövetet tartalmazó nyálkahártyaredő, amelyek ún. hangképzési állásban szorosan egymás mellé fekvő helyzetben résszerű nyílást zárnak közre. Az ezen a résen átáramló levegő hatására a nyálkahártyaszélek közelednek, majd eltávolodnak egymástól, így hang képződik. A nők és a gyermekek hangszalagjai rövidebbek, ugyanazon idő alatt többször nyílnak meg, ezért hangjuk magasabb. A férfiak hangszalagjai hosszabbak, ugyanazon idő alatt kevesebbszer nyílnak meg, ezért hangjuk mélyebb. A hangadás tudatos formái a beszéd és az ének, amelyek a központi idegrendszer szabályozásával jönnek létre.
Has (abdomen/hasüreg): a test azon része, ahol a hasnyálmirigy, a gyomor, a belek, a máj, a lép, az epehólyag és más szervek helyezkednek el.
Has (hasüreg): a test azon része, ahol a hasnyálmirigy, a gyomor, a belek, a máj, a lép, az epehólyag és más szervek helyezkednek el.
Hashajtó: olyan gyógyszer, amely a székrekedést rostok bevitelével vagy a vastagbél ingerlésével kezeli.
Hashártya: peritoneum. A hasüreget bélelő és a hasűri szerveket borító vékony hártya.
Hasnyálmirigy (pancreas): ejtsd pankreasz. A hasüregben található mirigyes szerv. Különféle nedveket termel, például az emésztést segítő enzimeket és hormonokat, többet között az inzulint.
Hasüreg: a testnek azon része, amelyben a hasnyálmirigy, a gyomor, a belek, a máj, az epehólyag és sok egyéb szerv található.
Hatóanyag: a gyógyszerek hatását biztosító vegyület, mely alapján a kezelőorvos a betegségnek legmegfelelőbb kezelést tudja a beteg számára felírni.
Hatóanyag: a gyógyszerek hivatalos kémiai neve, amely rendszerint eltér a gyári elnevezéstől.
Házi (otthoni) gondozás: azon ellátás, amelynek keretében házi gondozók a saját otthonában látják el a beteget; az ellátást általában az önkormányzati szociális szolgálat szervezi. A házi gondozók általában személyes feladatokat végeznek, például segítenek a mosakodásban és az öltözködésben, ételt készítenek, és a mindennapi élet egyéb területein segítenek.
HbA1c: az elmúlt három hónap átlagos vércukorszintjét mutatja.
HBeAg: a hepatitisz B-vírus magjában lévő fehérje vérbe kerülő része.
HBV-DNS: a hepatitisz B-vírus örökítő anyaga.
HDL-koleszterin: ún. védőhatású koleszterin; ha szintje a vérben elég magas, megakadályozhatja a koleszterin lerakódását az erekben, sőt képes a már lerakódott koleszterint az érfalból felvenni és elszállítani. (HDL = a "high density lipoprotein" angol kifejezés rövidítése)
Heberden-csomók: a kézízület artrózisában az ujjperc ízületeinek a peremén keletkező fájdalmas, piros csomók.
Helicobacter pylori: ejtsd helikobakter pilori. A gyomorban gyulladást és fekélyeket okozó baktérium. Spirális, hajlított, Gram-negatívan festődő baktérium, amely a gyomornyálkahártya gyulladását és a fekélybetegségek egy jelentős csoportját okozza.
Helyi (lokális) terápia: a daganat sejtjeire és közvetlen környezetére irányuló kezelés.
Helyi érzéstelenítők: lokális anesztetikumok. Olyan gyógyszerek, amelyek a test egy bizonyos részét érzéstelenítik. A beteg éber állapotban marad, de a helyileg érzéstelenített testrészét nem érzékeli.
Helyi érzéstelenítők: lokális anesztetikumok. Olyan gyógyszerek, amelyek hatására a test egy bizonyos részét érzéstelenítik. A beteg éber állapotban marad, de a helyileg érzéstelenített testrészét nem érzékeli.
Helyi/lokális kezelés: olyan kezelés, amely a daganat sejtjeire és a környező területre hat.
Helyileg ható szteroidok: az orrba vagy a tüdőbe juttatott gyógyszerek, a krónikus allergiás gyulladás leghatékonyabb szerei. Nincsenek hormonmellékhatásaik!
Hematogén: vérből eredő, a keringésben árad a véráramon keresztül.
Hematológus: a vér és a nyirokrendszer megbetegedéseinek kezelésében jártas szakorvos.
Hemoglobin ( Hb): rövidítés Hb. A vörösvérsejtekben található vastartalmú fehérje, a szervezet oxigénszállító vegyülete.
Hemoglobin A1c (HbA1c): a cukoranyagcsere működésére utaló labortóriumi érték, mely a vérvételt 6-8 héttel megelőző állapotot tükrözi.
Hepatitisz: májgyulladás.
Hepatobiliaris (hepatobiliáris): máj- és epeeredetű.
Hepatológiai ambulancia: a májbetegekkel foglalkozó szakrendelés.
Hepatológus szakorvos: a májbetegségek specialistája.
Her-2/neu: daganatgén, mell- és petefészekrákos betegekben észlelhető, jelenléte a kiújulás kifejezett veszélyével jár.
Here: a férfi nemi és szaporító szervrendszer része, itt termelődik a csontritkulás szempontjából védő hatású férfi nemi hormon, a tesztoszteron.
Herék: A férfi nemi és szaporító szervrendszer része a herezacskón belül található két tojás alakú mirigy, amelyek spermiumokat és férfi nemi hormonokat termelnek.
Herezacskó (szkrótum): az a külső bőrzacskó, mely a heréket tartalmazza.
Hernia diszci (hernia disci): porckorongsérv.
Herpesz vírus: sömör, vírus okozta folyadékkal telt hólyagocska.
Hiatus hernia (hiátus hernia): rekeszsérv; a rekeszizmon levő kisebb-nagyobb résen a hasi szervek (leginkább gyomor egy részlete, belek) a mellkasba türemkednek.
Hidrokefalusz: "vízfej", az agyvíz megoszlásának zavara az agykamrák kitágulásával.
Hidromasszázs (tangentor): vízsugárral történő masszázs, víz alatti vízsugármasszázs.
Hidroterápia: a víz fizikai tulajdonságain alapuló gyógymód, mely a világ majdnem minden országában használatos, főleg mozgásszervi betegségek kezelésére és rehabilitációjára. Használatához termálvíz nem szükséges, csapvízben is végezhető.
Hiperabdukciós szindróma (hyperabductios syndroma): ha arra hajlamos emberek a karjukat tartósan oldalra emelve tartják, pl. a karjukat a fejük alá téve alszanak, a karra kifutó ereket és idegeket megfeszíthetik, ami átmeneti ér-idegleszorítást, mellkaskimeneti szindrómát okozhat (lásd ott).
Hiperfrakcionált besugárzás: naponta többszöri vagy napi kis dózisú besugárzás.
Hiperglikémia: a vér cukortartalmának (glukóztartalmának) a normálérték fölé emelkedése (hyperglikaemia).
Hiperglikémiás (diabéteszes) ketoacidózis (DKA): magas vércukorszinttel járó sürgősségi állapot.
Hiperinfláció: a tüdő felfújódása, mert a levegő távozása a légutak szűkülete miatt akadályozott.
Hiperkalcémia: rendellenesen magas vérkalcium-szint.
Hiperkeratózis: a bőr fokozott elszarusodása.
Hiperlipidémia: a vér zsírtartalmának nagymértékű emelkedése (hyperlipidaemia).
Hiperosztózis (hyperostosis): a csontszövet túltengése, a szalagok, íntapadási helyek elcsontosodása.
Hiperosztózis vertebrárum: (hyperostosis vertebrarum, vagy diffúz idiopátiás szkeletális hiperosztózis, DISH, Forestier-féle betegség). A gerinc elülső szalagja elcsontosodik, és ez a gerinc általában fájdalmatlan merevségét hozza létre. Nemritkán a koponya, a medence és a végtagok csontjain is vannak röntgenfelvétellel kimutatható - panaszokat nem okozó - szalagcsontosodások. Az elváltozás gyakran idősebb, elhízott férfiakon jelentkezik, gyakorisága az életkorral emelkedik. Gyakran csatlakozik cukorbetegséghez.
Hiperreaktivitás: ingerelhetőség, fokozott válaszkészség.
Hiperszenzitivitás: túlérzékenység. A környezet olyan tényezői okoznak kóros folyamatot, amelyekre a legtöbb ember nem reagál. A hiperszenzitivitás lehet allergiás és nem allergiás eredetű. (Lásd még nem allergiás hiperszenzitivitás).
Hipertireózis (hyperthyreosis): lásd pajzsmirigy.
Hipertónia: magasvérnyomás-betegség, magas vérnyomás, hypertonia. 140/90 Hgmm érték felett magas vérnyomásról beszélünk, amely az érelmeszesedés egyik legfontosabb kockázati tényezője. Cukorbetegekben a normális vérnyomás kisebb mint 130/80 Hgmm.
Hiperurikémia (hyperurikaemia): a húgysav megszaporodása a vérben.
Hiperventilláció: fokozott légzés, szaporább és nagyobb légvételekkel.
Hipoallergén: az allergénkeltő képesség olyannyira csökkentett, hogy a termék allergiás reakciót vagy szenzitizációt nem vált ki.
Hipoglikémia: a vér cukortartalmának (glukóztartalmának) a normálérték alá csökkenése. Vércukoresés, jellegzetes tünetekkel járó, súlyos esetben életveszélyes állapot.
Hipokróm: halványan festődő; a vérszegénység vashiányos formájában a vörösvértestek halványabban festődnek, mint normálisan.
Hiposzenzibizálás: specifikus immunterápiás módszer, az allergiás betegségek kezelésének hatékony formája, amelyben nagy tisztaságú specifikus allergént tartalmazó oldat hígított, igen kis mennyiségét, emelkedő adagban, majd megfelelő fenntartó dózisban évekig alkalmaznak. A kezelés célja specifikus immunológiai tolerancia kialakítása az alkalmazott allergénnel szemben. Nem alkalmazható mindenkinél. Csak gondos elővizsgálat során kiváltogatott, a kezelésre alkalmas beteg esetében adható. Jelenleg a társadalombiztosítás nem támogatja.
Hipotireózis (hypothyreosis): a pajzsmirigy csökkent működése, lásd pajzsmirigy.
Hirsutismus: ejtsd hirzutizmus. Férfias megoszlású fokozott szőrnövekedés nőknél.
His-Purkinje rostok: ejtsd hisz-purkinje. A szív ingerületvezető rendszerének az atrioventrikuláris csomó alatti része. Döntően az elektromos ingerületnek a kamrák izomzatához juttatásáért felelős.
Hisztamin: az allergiás folyamatban és a tünetek kialakulásában fontos szerepet játszó anyag.
HIV: lásd humán immundeficiencia vírus.
HIV (humán immundeficientia vírus): lásd AIDS.
Hízósejt: az allergiás gyulladás egyik fontos sejtje, a fő hisztamintároló, illetve hisztamintermelő.
HLA-komplexek: a szervátültetésben az idegen szerv kilökődéséért felelős, és az immunreakciók szabályozásában is fontos szerepet játszó sejtfelszíni antigéneket (lásd ott) kódoló gének (lásd ott). Bizonyos betegségek egyes HLA típusokban gyakrabban fordulnak elő, így a Bechterew-kór, és a többi szeronegatív spondilartritisz a HLA-B27 génnel rendelkezőkön 90-szer gyakoribb, mint a HLA-B27 génnel nem rendelkező embereken.
Holter-vizsgálat: 24 órás EKG-vizsgálat. A betegre hordozható EKG-készüléket helyeznek, amely 24 órán keresztül rögzíti az EKG-jelekkel (többek között az esetleges szívritmuszavarokat). Az eredmény elemzésével sokkal pontosabb adatokhoz lehet jutni, mint az egyszeri EKG-vizsgálattal.
Homeopátia: a természetgyógyászat egy ága, amely a "hasonlót a hasonlóval" elvre épül. A homeopata olyan anyagok erősen hígított oldatát fogja felírni, amelyek nagy mennyiségben a kezelt betegség tüneteit okoznák. Alzheimer-kórban eddig nem bizonyult hatásosnak.
Homloklebeny: az agykéreg homlok mögötti területe. Az agynak ez a része felelős a mozgások irányításáért. A "magasabb funkciókban", pl. az előre tervezésben, a problémamegoldásban és a kezdeményezőkészségben is szerepet játszik.
Homloklebenyi demencia: a demencia egyik fajtája, amelyben a betegség főleg a homloklebenyt érinti. A memória kevésbé romlik, mint más demencia-fajták esetében, de a motiváció elvesztése és a diszinhibíció komoly problémákat okozhat.
Homloküreg: az orr egyik mellékürege, amely a homlokcsontban található.
Hormon: a szervezet belső elválasztású mirigyei által termelt, az érpályában keringő vegyületek, amelyek bizonyos sejtek vagy szervek működését szabályozzák, számtalan módon befolyásolják szerveink, szervrendszereink működését. Pl. az adrenalin stressz hatására termelődik, s növeli a pulzust és a vérnyomást.
Hormonkezelés: a daganat kezelése a hormontermelődés megszüntetésével, gátlásával vagy hormonok adásával. Endokrin kezelésnek is nevezik.
Hormonpótló kezelés (HRT): a menopauza után a nőknek hormonokat (ösztrogént és/vagy progeszteront) adnak. Ilyen kezelést kaphatnak azok is, akik petefészkeit sebészileg eltávolították, hogy pótolják az ösztrogént, ami már nem termelődik a petefészkekben.
Hormonreceptor-vizsgálat: olyan vizsgálat, amely bizonyos fehérjék, úgynevezett hormonreceptorok mennyiségét méri a rákos szövetekben. A hormonok ezekhez a fehérjékhez kötődhetnek. A hormonreceptorok nagy mennyisége azt jelentheti, hogy a daganat hormonfüggő, a hormonok elősegítik a daganat növekedését.
Hormonterápia (hormonkezelés): a daganat kezelése a hormontermelődés megszüntetésével, gátlásával vagy hormonok adásával. Endokrin kezelésnek is nevezik.
Hozzátartozói (önsegítő) csoport: az Alzheimer-betegek hozzátartozóiból alakult csoport, akik rendszeresen találkoznak és tapasztalataik kicserélésével támogatják egymást.
Hörghurut: hörgőgyulladás; a légutak gyulladása, ami fokozott váladékképződéssel jár.
Hörgő: a levegőt a külvilágból a léghólyagokhoz, a tulajdonképpeni gázcsere helyszínéhez vezető csőrendszer.
Hörgőgyulladás: hörghurut; a légutak gyulladása, ami fokozott váladékképződéssel jár.
Hörgőtoalett: a légúti váladék eltávolítása megfelelő technikával végzett köhögéssel.
HPV: lásd humán papillóma vírus.
HTLV-1: humán T-sejt leukémia vírus 1-es típus. A T-sejteket (a fehérvérsejtek egyik típusát) megtámadó vírus, amely leukémiát és limfómát okozhat. A HTLV-1 közösen használt injekciós tűvel, vérátömlesztéssel vagy szexuális úton terjed, valamint az anya fertőzheti meg vele gyermekét szüléskor vagy szoptatáskor.
Húgycső (uretra): az a cső, amelyen át a vizelet a húgyhólyagból a külvilágba jut.
Húgyhólyag: a vizelet tárolásáért felelős szerv.
Húgysav (acidum uricum): a szervezetben képződő anyag, bomlástermék, a vese távolítja el.
Húgyvezeték: az a vezeték, ami a vesékből a húgyhólyagba vezeti a vizeletet.
Húgyvezeték: vezeték, ami a vesékből a húgyhólyagba vezeti a vizeletet.
Humán (emberi) papilloma vírus: HPV. Kóros szöveti növekedést (szemölcsöket) előidéző vírus, mely gyakran összefügg bizonyos típusú daganatok kifejlődésével.
Humán (emberi) papillóma vírus: HPV. Kóros szöveti növekedést (szemölcsöket) előidéző vírus, mely gyakran összefügg bizonyos típusú daganatok kifejlődésével.
Humán immundeficiencia vírus (HIV): az AIDS nevű halálos betegséget okozó nemi úton és vérrel terjedő vírus.
Humán immundeficiencia vírus (HIV): a szervezet immunrendszerét megtámadó vírus; a megfertőződött egyén fogékonyabb lesz fertőzésekre, egyes daganatos betegségekre.
Humán papillomavírus (HPV): kóros szöveti növekedést (szemölcsöket) előidéző vírus, mely gyakran összefügg bizonyos típusú daganatok kifejlődésével.
Humerusz (humerus): felkarcsont.
Huntington-kór (más néven Huntington-chorea): ejtsd hantington korea. Olyan betegség, amelyben a szellemi leépülést akarattól független izomrángások és -görcsök kísérik.
Hüvely: a méhet a külvilággal összekötő izmos falú járat.
Hüvely: a női méhet a külvilággal összekötő izmos falú járat.
Hüvelyi (transvaginalis) ultrahang: az eljárás során a hüvelyt, a méhet, a petevezetékeket és a hólyagot vizsgálják. Az eszközt bevezetik a hüvelybe, a hanghullámok pedig visszaverődnek a medencei szervekről. Ezek a hanghullámok visszhangot hoznak létre, amelyet egy számítógép segítségével képpé alakítanak, ezt nevezik szonogramnak.
Hüvelyi (transvaginalis) ultrahangos vizsgálat: az eljárás során a hüvelyt, a méhet, a petevezetékeket és a hólyagot vizsgálják. Az eszközt bevezetik a hüvelybe, a hanghullámok pedig visszaverődnek a medencei szervekről. Ezek a hanghullámok visszhangot hoznak létre, amelyet egy számítógép segítségével képpé alakítanak, ezt nevezik szonogramnak.
Hyaluronat: ejtsd hialuronát. Az ízületi felszíneket síkosító folyadék.
Hyperaesthesia (hiperesztézia): túlérzékenység.
Hyperoestrogen (hiperösztrogén) szindróma: fokozott ösztrogénhatás; nem feltétlenül jár együtt a vérben mérhető ösztrogén (női nemi hormon) nagyobb mennyiségével.
Hypertensiv nephropathia: ejtsd hipertenzív nefropátia. Magas vérnyomás okozta vesekárosodás.
Hypertenzív dementia: ejtsd hipertenzív demencia. Magas vérnyomás okozta elbutulás.
Hypertenzív encephalopathia: ejtsd hipertenzív encefalopátia. Magas vérnyomás okozta agyi károsodás.
Hypertenzív microangiopathia: ejtsd hipertenzív mikroangiopátia. Magas vérnyomás okozta károsodás a kis erekben.
Hyperthermia: ejtsd hipertermia. Hőterápia. Egyfajta daganatkezelési módszer. A test egészének vagy különböző testtájak hőmérsékletének emelése (külső hőforrás segítségével), aminek során a daganatos sejtek károsodnak, elpusztulnak vagy fokozottan érzékennyé válhatnak a kemoterápia és/vagy sugárterápia iránt.
Hyperthermia: ejtsd hipertermia. Hőterápia. Egyfajta daganatkezelési módszer. A test egészének vagy különböző testtájak hőmérsékletének megemelése (külső hőforrás segítségével), mely során a daganatos sejtek károsodnak, elpusztulnak vagy fokozottan érzékennyé válhatnak a kemoterápia és/vagy sugárterápia iránt.
Hyperthyreosis: ejtsd hipertireózis. A pajzsmirigy fokozott hormontermelésével járó megbetegedés, mely gyakran golyvával (nyaki duzzanattal és a szemek kidülledésével) járhat.
Hypothyreosis: ejtsd hipotireózis. A pajzsmirigy alulműködésével járó megbetegedés.
Hypotireosis: ejtsd hipotireózis. A pajzsmirigy alulműködésével járó megbetegedés.
Hysterectomia: ejtsd hiszterektómia. A méh műtéti eltávolítása.

ICD: implantálható kardioverker defibrillátor.
Idegblokád: a fájdalomcsillapító gyógyszer befecskendezése az adott ideg környékére vagy a gerincbe.
Idegsebész: az agyat, a gerincvelőt és az idegrendszer más részeit érintő műtétekre szakosodott sebész.
Idegsejt: az idegrendszer elemi egysége.
Idiopátiás: ismeretlen kóreredetű.
IFG (impaired fasting glycemia): ejtsd imperd fászting glikémia. Angol kifejezés. Szénhidrátanyagcsere-zavar, melyre jellemző, hogy az éhgyomri vércukorszint plazmából vett vérből emelkedett szintet mutat (6,1-6,9 mmol/l).
IgE: Immunglobulin-E. Az allergiásokban kimutatható ellenanyag, mely mindig egy adott allergénnel, idegen anyaggal szemben termelődik. Az allergén és az ellene termelt IgE úgy illik egymásba, mint a kulcs a zárba. Az össz-IgE valamennyi allergénnel szemben termelt ellenanyagok teljes mennyisége (például a kutyaszőrrel, macskaszőrrel, virágporokkal szembeni összes IgE együtt).
IGT (impaired glucose tolerance): ejtsd imperd glukóz toleransz. Angol kifejezés. Csökkent cukortűrő képesség, a szénhidrátanyagcsere zavara, melyre jellemző, hogy az éhgyomri vércukormérés normális eredményt mutat, de a cukorterheléses vizsgálat 120. percében mért vércukorérték 7,8–11,1 mmol/l közötti.
Iköböl: az orr egyik mellékürege.
Ikterusz: a bőr és a szem sárga elszíneződése, ami leggyakrabban májbetegséget jelez. Oka az epefesték (bilirubin) felszaporodása a vérben.
Ilium: csípő.
illáris: hajszálér.
im. (intramuszkuláris): a gyógyszer bejuttatása a szervezetbe az izomba adott injekcióval.
Imaginációs technika: olyan módszer, amelynek során a páciens pozitív gondolatokra és képekre koncentrál.
Immunelektroforézis: laboratóriumi módszer különböző anyagoknak a vizsgált mintában való kimutatására (pl. székletben a vér).
Immunglobulin: a szervezet termelte ellenanyagok gyűjtőneve.
Immunhiányos állapotokban: az immunrendszer serkentése (immunstimuláció), szervátültetésben a beültetett szerv kilökődéséért felelős immunválasz visszaszorítása és autoimmun kórképekben a kóros immunválasz visszaszorítása (immunszuppresszió), fertőző betegségek megelőzésénél a kórokozók elleni védettség előidézése (immunizálás) a cél.
Immunitás: veleszületett, vagy később kialakult védettség idegen fehérjékkel, kórokozókkal, fertőző betegségekkel szemben.
Immunizálás, immunstimuláció: lásd immunmoduláció.
Immunkomplex: a szervezetbe került idegen anyag ellen a szervezet ellenanyagot (antitestet) termel, ami az idegen anyaghoz kapcsolódik, így segítve annak semlegesítését. Az idegen anyag és az ellenanyag együttese az immunkomplex.
Immunmoduláció: az immunreakciók befolyásolása
Immunológia: a szervezet védekező mechanizmusaival foglalkozó tudományág.
Immunrendszer: a szervezet védekezőrendszere. Feladata, hogy a szervezet saját anyagait az idegen fehérjéktől elkülönítse, és ezzel a szervezet épségét védje. Az idegen anyagokat, az ún. antigéneket, pl. baktériumokat, vírusokat felismeri, és azokat ártalmatlanná teszi. Az antigének ellen a szervezet ellenanyagot termel, ez az ún. antitest.
Immunszisztéma: immunrendszer, sejtek és szervek összetett csoportja, mely fertőzésektől és betegségektől védi szervezetünket.
Immunszuppresszió: olyan gyógyszer alkalmazása, mely gyengíti vagy befolyásolja a szervezet immunrendszerét, hatással van a fertőzésekkel és betegségekkel szembeni védekezésre.
Immunszuppresszív hatású gyógyszerek: az immunrendszer tartós gátlását előidéző gyógyszerek.
Immunterápia (biológiai terápia): a rák kezelésének újabb módszere. Célja a daganatsejt célzott elpusztítása. Olyan kezelés, amely elősegíti a szervezet védekezőképességének válaszát, a rákos és egyéb megbetegedésekkel szemben. Ez a kezelés fokozza bizonyos hagyományos kezelés terápiás hatását, emellett jól tolerálható. Hatását a célsejtekhez kapcsolódva fejti ki. Megjelöli a daganatsejteket, majd azok pusztulását okozza. Az immunterápiát szokás még bioterápiának, célzott terápiának, vagy biológiai válaszmódosításnak is nevezni. Ide tartoznak a monoklonális antitestek is.
Immunválasz: a szervezetbe jutó idegen - azaz "nem saját" - anyagok felismerését és kiküszöbölését eredményező folyamat. Az idegen anyag rendszerint az életet fenyegető fertőző mikroorganizmus, de lehet virágporszem, háziporatka, vagy életmentő átültetett vese is.
Implantációs sugárterápia: lásd belső sugárkezelés.
Implantátum: lásd beültetett sugárforrás.
Impotencia: a férfi szexuális közösüléséhez szükséges merevedésre való képtelensége.
In (tendo): az izom erős kötőszövetből álló vége, amely az izmot a csonthoz horgonyozza.
In situ carcinoma: ejtsd in szitu karcinóma. Rákfajta, amely csak azokat a sejteket érinti, ahonnan kiindul, és nem terjed rá a környező szövetekre.
In situ ductalis carcinoma (DCIS): a kóros sejtek csak az emlő ductusainak belső hámját érintik. A sejtek nem terjednek túl a ductuson, nem terjednek rá az emlő egyéb szöveteire. Más néven intraductalis carcinomának is nevezik.
In situ lobularis carcinoma (LCIS): kóros sejtek találhatók az emlő lobusaiban. Ez az állapot ritkán alakul invazív rákká, ugyanakkor növeli az emlőrák kialakulásának kockázatát, akár a másik emlőben is.
In vitro: mesterséges körülmények között, üvegedényben, kémcsőben, az élő szervezeten kívül.
In vivo: az élő szervezetben.
Incidencia: az újonnan diagnosztizált betegek száma meghatározott időtartam (pl. egy év) alatt.
Incízió: a műtét során a testen végzett vágás.
Incíziós biopszia: diagnosztikus célú sebészeti beavatkozás, amely során eltávolítanak egy csomót vagy egy kis darabot a gyanús területből. Az így nyert szövetet mikroszkóp alatt megvizsgálják.
Indítási fájdalom: artrózis esetén a mozgás elején az ízület merev, mozgatása fájdalmas.
Infarktus (infarktus, nekrózis): szövetelhalás pl. az agyban vagy a szívizomban, ischaemia következtében (ischaemia csökkent vagy hiányzó keringés pl. az agynál (agyi infarktus) vagy a szívnél (szívinfarktus).
Infekció (infectio): fertőzés, élő kórokozó által létrehozott betegség.
Infertilitás: terméketlenség, meddőség.
Infiltratív növekedés: pl. rosszindulatú daganatokra jellemző; a kezdetben jól körülhatárolt daganat növekedése közben környezetébe bekúszva károsítja azt.
Inflammáció: az asztmában azt a gyulladásos folyamatot jelenti, ami túlérzékennyé teszi a hörgőrendszert a külső behatásokkal szemben.
Infravörös-kezelés (solluxlámpa): a test által elnyelt infravörös sugárzás hővé alakul át kb. 1-2 cm mélységben. A keringést, a szövetek anyagcseréjét fokozza, fájdalomcsillapító hatású. Torna előtt a merev ízületek kimozgatásának megkönnyítésére hatásos módszer.
Infúzió: arra alkalmas érbe vezetett csövön keresztül folyadék bejuttatása a szervezetbe. Tartalmazhat sókat, tápanyagokat stb.
Inhaláció: belégzés.
Inhalációs készítmény: belégzés útján a légutak nyálkahártyájára jutó és ott ható gyógyszer.
Inhalációs szteroidok: belégzés útján a légutak nyálkahártyájára jutó gyulladáscsökkentő szerek.
Inhalatív: belégzés útján, a légutakon keresztül a szervezetbe jutó.
Ínhüvely (vagina tendinis): a nagy súrlódásnak kitett helyeken az ín egy cső alakú hüvelyben fut, mely az ín könnyű elcsúszását biztosítja.
Injekció: folyadékok, gyógyszerek bejuttatása a szervezetbe egy tű és egy fecskendő segítségével.
Inkontinencia: a húgyhólyagból való vizeletkiáramlás szabályozására (vizelési inkontinencia) vagy a széklet eltávozásának a befolyásolására (székletinkontinencia) való képtelenség.
Inoperábilis daganat: olyan daganat, amelyet sebészileg nem lehet eltávolítani a daganat mérete vagy elhelyezkedése miatt.
Intelligencia: szellemi adottság, szellemi frissesség.
Intenzitás: a fájdalom szintje, mértéke.
Intenzív konvencionális inzulinkezelés (ICT): napi három vagy több inzulininjekció adását jelentő kezelési rendszer, amelynek lényegi eleme a vércukorszint naponta többszöri ellenőrzése és az inzulinadagok ennek figyelembevételével történő, előre tervezett módosítása a közel normoglikémia megvalósítása érdekében.
Interferenciaáram-kezelés: két középfrekvenciájú áram kereszteződése útján ún. interferenciák, lebegések jönnek létre. A mélyebb szövetrészekben is fájdalomcsillapító, keringést, anyagcserét fokozó hatású. Az újabb készülékek lehetőséget adnak arra, hogy az elektromos kezelést ritmusos, pulzálószívó masszázs szimultán alkalmazásával kössék össze, ami a helyi keringést nagymértékben javítja.
Interferon: biológiai választ módosító készítmény (olyan anyag, amely befolyásolja a szervezet betegségekre és fertőzésekre adott természetes válaszait). Az interferonok befolyásolják a rákos sejtek osztódását, és lelassítják a daganatok növekedését. Többféle interferon létezik, az alfa-, a béta- és a gamma-interferon. Ezek az anyagok a szervezetben is termelődnek. Előállítják laboratóriumokban is a rákok és más betegségek kezelésére.
Interleukin: az immunsejtek működését koordináló hormonszerű anyag.
Interleukin-2: IL-2. A szervezet biológiai válaszreakcióját módosító anyag, serkenti a test védőrendszerét a fertőzések és más betegségek ellen. Serkenti az immunrendszer azon sejtjeit, amelyek a betegségek elleni küzdelem fontos résztvevői szervezetünkben. A testünk is termel IL-2-őt, de az aldesleukin nevű IL-2 laboratóriumban is előállítható a daganatos vagy más betegségek kezelése céljából.
Intersticiális besugárzás: a sugárforrás (implantátum) közvetlen behelyezése a rákos szövetbe, például fej-nyaki vagy emlőrák esetében.
Intervallumrák: két szűrés közötti időben jelentkező rák.
Intolerancia: csökkent tűrőképesség (pl. ételé).
Intracavitalis besugárzás: ejtsd intrakavitális. A sugárforrás (implantátum) behelyezése egy testüregbe, pl. a méhüregbe, légcsőbe, nyelőcsőbe vagy a hüvelybe.
Intraepithelialis: valamely szervet borító vagy bélelő sejtrétegen belüli.
Intramuscularis (im.) injekció: ejtsd intramuszkuláris. Az izomba adott injekció.
Intraoperatív sugárkezelés (IORT): intraoperative radiotherapy. A sugárkezelés műtét közben alkalmazott, közvetlenül a daganatra irányuló formája.
Intraperitoneális irradáció: intraperitonealis radioterápia. A kezelés során a radioaktív folyadékot egy vékony csövön keresztül közvetlenül a hasüregbe juttatják.
Intraperitoneális kemoterápia: a kemoterápia egy fajtája, amelynek során a rákellenes gyógyszert egy vékony csövön keresztül, közvetlenül a hasüregbe juttatják. Lásd még kemoterápia.
Intrathecalis: ejtsd intratekális. Az agyat és a gerincvelőt borító finom szövetrétegek közötti, folyadékkal telt térre utaló kifejezés. Az intrathecalis térbe gyógyszert lehet juttatni, vagy onnan vizsgálati folyadékmintát lehet eltávolítani.
Intravénás: injekció, amelyet vénába adnak. Rövidítése iv.
Intravénás kemoterápia: kemoterápiás anyag közvetlenül vénába juttatása.
Intravénás pielográfia: az egyik felszínes vénán keresztül a vizeletben kiválasztódó festékanyagot juttatnak a véráramba, amely a röntgenfelvételen jól láthatóvá teszi a húgyhólyagot.
Intravénás pielogram (IVP): a vesékről, húgyvezetékekről és a húgyhólyagról készített röntgenfelvétel-sorozat. A felvételek készítése előtt festéket (kontrasztanyagot) juttatnak az erekbe. A kontrasztanyag feldúsul a vizeletben, majd kirajzolja a veséket, húgyvezetékeket és a húgyhólyagot a röntgenfelvételen.
Intravesicalis: ejtsd intravezikális. A húgyhólyagon belül levő.
Intravesicalis kemoterápia: kemoterápiás anyag közvetlenül húgyhólyagba juttatása.
Invázió: rák vonatkozásában a ráksejteknek a daganat körüli egészséges szövetekbe terjedését jelenti.
Invazív: a testfelszín megnyitásával járó (pl. orvosi beavatkozás).
Invazív (infiltráló) rák/carcinoma: a rák kialakulásának helyén lévő szövetek rétegeiből kilépve ráterjed a környező egészséges szövetekre. Infiltráló ráknak is nevezik.
Invazív beavatkozás: sebészi, műtéti beavatkozás.
Invazív diagnosztikai eljárás: olyan diagnosztikus módszer, amely endoszkópiához, azaz emésztőszervi tükrözéshez kötött.
Invazív méhnyakrák: a méhnyak felszínéről a méhnyak mélyebb szöveteibe vagy a test más részeibe terjedő rákos folyamat.
Invazív módszer: olyan eszköz használata a vizsgálat vagy a gyógyítás során, ami behatol a szervezetbe.
Invazív rák: a rák a kialakulásának helyén lévő szövetek rétegeiből kilépve ráterjed a környező egészséges szövetekre. Infiltráló ráknak is nevezik.
Inzulin: a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigyeiben (az ún. Langerhans-szigetek béta-sejtjeiben) termelődő hormon, amely kulcsszerepet játszik a szénhidrát (cukor) anyagcsere szabályozásában.
Inzulinpumpa: kisméretű, programozható inzulinadagoló készülék, amely egyszerre biztosítja a nyugalmi (= bazális) és az étkezések vércukoremelő hatásának kivédéséhez szükséges többletinzulin-szükségletet, de bármikor módosítható az inzulinadagolás üteme. Az inzulin a készülékhez csatlakoztatott hajlékony, szövetbarát műanyag kanülön keresztül jut be a bőr alatti kötőszövetbe.
Inzulinrezisztencia: bár a szervezet termel elég inzulint, mégis az anyagcsere olyan elváltozásai észlelhetők, mintha a szervezet inzulinhiányban szenvedne, a rendelkezésre álló inzulin ugyanis valamilyen ok miatt nem tudja kifejteni hatását.
Iontoforézis (iontophoresis): galvánáram segítségével a bőr mélyebb rétegeibe gyógyszereket visznek be. A galvánáram és a gyógyszer együttesen fejti ki hatását.
Irha: dermisz. A bőr két alkotórétege közül a belső vagy mélyebben fekvő réteg.
Irisz (iris): szivárványhártya, a szemben a pupillát körülvevő gyűrű alakú lemez.
Irradáció: lásd sugárterápia.
Irreverzibilis: visszafordíthatatlan állapot, javulás nem várható.
Irrigálás: olyan eljárás, mely során víz vagy gyógyszeres oldat alkalmazásával tisztítják a hüvelyt és a méhnyakat.
Irritáció: károsodást okozó folyamatos külső inger.
Ischaemia: ejtsd iszkémia. Egy szerv vagy szövet vérellátási zavara.
Ischaemiás agyi infarktus: Vérellátási zavar következtében kialakuló agyszövetelhalás.
Ischaemiás szívbetegség, ISZB: A szív vér-, illetve oxigénhiánya miatt kialakuló betegség, a koszorúér-betegségek összefoglaló neve.
Ischialgia: ejtsd isialgia. Isiászos fájdalom.
Isiádikusz (ischiadicus): ülőcsonthoz tartozó, nervusz isiádikusz (nervus ischiadicus) ülőideg.
Isiász (ischias): ülőidegzsába, az ülőideg betegsége, összenyomatása következtében a deréktájról az alsó végtagba sugárzó fájdalom.
Iszap: iszapfürdő és pakolások készítésére használják. Képlékeny, nagy fajsúlyú, nagy hőtároló-képességű anyag. Nálunk legismertebb a kolopi vasas, kénes és a hajdúszoboszlói rádiumos gyógyiszap. Felmelegítve iszappakolás-terápiára használják.
Ittrium (yttrium): fémes tulajdonságú elem, egyik radioaktív izotópját terápiás célra szinovectomia végzésére használják (lásd ott).
I V. (intravénás): a gyógyszer bejuttatása a szervezetbe a vénás vérbe történő fecskendezéssel.
Ízfej (caput articulare): domború ízvég.
Izocianát: ciánt tartalmazó kémiai vegyület.
Izotóniás oldat: a szervezet folyadékösszetételével és arányával is megegyező oldat.
Izotóp: sugárzó anyag, melynek szervezetbe juttatása utáni "lefényképezésével" a szervezeten belüli eloszlása meghatározható, ezzel számos betegség azonosítható.
Ízület (articulatio): azok a helyek, ahol a csontok öszekapcsolódnak egymással, és egymáshoz képest elmozdulnak.
Ízületi egér: az ízületi üregben elhelyezkedő szabadtesteket nevezik így. Ízületi fájdalmat, elakadást okozhatnak. Gyógyulás csak a szabadtest eltávolításától várható.
Ízületi fej: az ízület domború része.
Ízületi hártya (synovium): az ízületet belülről borítja, az ízületi nedvet termeli.
Ízületi nedv (synovia): az ízületben lévő viszkózus folyadék, amely az ízületet megolajozza, és biztosítja a szinte súrlódásmentes mozgást.
Ízületi porc (cartilago articularis): a csontok ízületi végét borítja, rugalmas ütközésüket biztosítja.
Ízületi szalagok (ligamentumok): a tok külső rétegében, vagy attól függetlenül elhelyezkedő kötőszövetből álló kötegek. A nagyobb igénybevételnek kitett helyeken a tok megerősítésére, a túlnyújtás megakadályozására szolgálnak.
Ízületi tok (capsula articularis): a csontvégeket összefogja, az ízületi üreget körülzárja.
Ízületi vápa (acetabulum): az ízületi felszín homorú része, melybe az ízületi fej illeszkedik.

Jóindulatú: nem rákos, benignus; azaz a daganat nem terjed a környező szövetekre, és nem szóródik, nem ad áttétet a szervezet távoli részeibe.
Jótékony szervezet: minden non-profit alapon működő szervezet. Sok jótékony szervezet munkatársai önkéntes alapon, fizetés nélkül dolgoznak.

Kahexia (latin cachexia): nagyfokú, rendszerint izomsorvadással járó lesoványodás.
Kalapácsujj (digitus malleus): a lábujjak gyakori torzulása, a láb harántboltozatának lesüllyedése következtében megbomlik az egyensúly a lábujj hajlító és feszítő izmai között, aminek következtében az alapperc a lábhát felé, míg a második és harmadik perc a talp felé fordul. Az alap- és középsőperc között kiálló ízületet a cipők gyakran törik, ezért ott bőrkeményedés alakul ki. A bőr kisebesedhet, elgennyedhet és igen fájdalmassá válhat. A kezdeti szakaszban kényelmes cipő és betét a panaszokat általában megszünteti. Súlyosabb esetekben műtét szükséges.
Kalcitonin: legfontosabb hatása a csontbontó sejtek bénítása, így megakadályozza, hogy a kalcium kioldódjon a csontból. Gyógyszer formájában a szintetikusan előállított lazac kalcitonint használjuk. Javítja a csontok szilárdságát, csökkenti a fájdalmat (injekció és orrpermet formájában).
Kalcium (Ca): a szervezetben nagy mennyiségben előforduló elem. Egy felnőtt emberben átlagosan 1,2 kg kalcium található, melynek 99%-a a csontokban van, a csont szilárdságát meghatározó szervetlen állomány lényeges alkotórésze. Felnőttkorban a napi kalciumigény kb. 1 g, a gyerekek kalciumszükséglete ennél jóval magasabb. A terhes ill. szoptató anyának naponta kb. 3 g kalciumra van szüksége. Legfontosabb kalciumforrásunk a tej és a tejtermékek, de kisebb mennyiségben a hús és a zöldségfélék is tartalmaznak kalciumot. A bélből a kalcium felszívódásához és a csontokba való beépüléséhez D-vitamin szükséges (lásd D-vitamin). Kalcium- ill. D-vitamin-hiányában gyerekeken angolkór (lásd angolkór), felnőtteken csontlágyulás (lásd csontlágyulás) alakul ki.
Kálium (K): fémelem, amely például a vérnyomás, az emésztés, az izomösszehúzódás, a szívverés, a sejtek víztartalmának és az idegi impulzusok továbbításának szabályozásában játszik szerepet.
Kamrafibrilláció: a kamrák nagyon gyors, rendszertelen összehúzódásával járó életveszélyes ritmuszavar. Ilyenkor keringésleállás következtében nem ürül ki vér a kamrából. Ha nem történik azonnali újraélesztés, úgynevezett defibrillálás, a beteg rövid időn (pár percen) belül meghal.
Kanül: vékony műanyag cső.
Kapilláris (capillaris): hajszálér.
Kapszula (capsula): tok.
Karcinogén: rákkeltő anyag.
Karcinóma: rosszindulatú daganat.
Kardiogén sokk: a szív károsodott működése folytán kialakuló keringés-összeomlás.
Kardiológia: az orvostudománynak a szívbetegségekkel foglakozó ága.
Kardiovaszkuláris: a szívvel és a vérerekkel kapcsolatos. Szív-érrendszeri.
Karpális (carpalis): kéztőcsonthoz tartozó.
Kasztráció: ivartalanítás, az ivarmirigyek működésének megszüntetése. A sebészi kasztráció során műtéti úton eltávolítják a heréket és a mellékheréket. Gyógyszeres (kémiai) kasztráció során LH-RH-agonisták adásával csökkentik a tesztoszteron koncentrációját.
Katarakta: szürke hályog, szemlencsehomály.
Katéter: vékony, rugalmas falú cső. A koszorúerekbe felvezetett katéter (szívkatéter) segítségével az elzáródott koszorúerek megnyithatók, a beszűkült érszakaszok tágíthatók.
Katéter: olyan rugalmas cső, amelyet arra használnak, hogy folyadékot juttassanak a szervezetbe (testbe), vagy folyadékot bocsássanak le a szervezetből.
Kauterizáció: a szövetek elroncsolása egy forró eszköz, elektromos áram vagy maró anyag segítségével.
Kcal: ejtsd kilokalória. A táplálékok energiatartalmának kifejezésére szolgáló mértékegység. Ennek 100-ad része a cal (kalória).
Keloid: kórosan fokozott szövetszaporulat okozta, rendellenesen vastag heg, amely a bőrsérülés vagy sebészi metszés nyomán keletkezik.
Kemény szájpad: a szájüreget felülről lezáró, azt az orrüregtől elválasztó, nyálkahártyával fedett képlet. Hátrafelé a lágy szájpadban folytatódik.
Kemoterápia (chemotherapia): olyan rákellenes gyógyszerek alkalmazása, amelyek elpusztítják a daganatsejteket. Citosztatikus kezelésnek is nevezik. Kemoterápia alkalmazható a műtét után is esetleg a testben maradt ráksejtek elpusztítására, a daganatnövekedés gátlására vagy a betegség tüneteinek enyhítésére. A kemoterápia szisztémás kezelés, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerek belépnek a véráramba, és vándorolnak a szervezetben. A legtöbb daganatellenes szert injekció formájában adják közvetlenül a vénába (iv.), vagy kanült (vékony csövet) helyeznek be a nagy vénákba, amelyet addig hagynak ott, ameddig szükséges. Egyes daganatellenes gyógyszereket tablettában (szájon át) adagolnak.
Kemoterápia mellékhatások: a kemoterápia mind az egészséges, mind a rákos sejtekre hat. A mellékhatások leginkább az adott gyógyszertől és a gyógyszer beadott mennyiségétől függnek. Gyakori mellékhatás a hányinger, a hányás, a hajhullás, a szájszárazság, a hasmenés, a fáradtság és a szájnyálkahártya gyulladása. Ritkábban súlyos mellékhatások is kialakulhatnak, például fertőzés vagy vérzés.
Képalkotó vizsgálatok: olyan vizsgálatok, melyek során a test valamely belső része kerül leképezésre.
Keresztaktivitás: az allergiák társulása, pl. a természetes latexre (kaucsuktejre, a gumigyártás alapanyagára) érzékenyekben tüneteket válthat ki a banán, az avokádó, a kivi vagy vagy a nyers krumpli elfogyasztása.
Keringési kockázati tényezők: szív-érrendszeri kockázatot jelentő eltérések, pl. magas vérnyomás, vérzsíreltérések, túlsúly/elhízás stb.
Ketoacidózis: ketontestek felszaporodásával járó savi irányú anyagcsere-eltolódás (a vizeletben aceton, acetecetsav mutatható ki).
Ketokonazol: gombafertőzés kezelésére használatos gyógyszer, amelyet a prosztatarák kezelésében is alkalmaznak, mert meggátolja a férfi nemi hormonok termelését.
Kettős kontrasztos báriumos röntgenvizsgálat: számos röntgenfelvételt készítenek a vastagbélről és a végbélről. A báriumtartalmú oldattal végzett beöntés hatására a röntgenképen kirajzolódnak a vastagbél és a végbél körvonalai, felfedezhetők a polipok és más elváltozások.
Kettős vak vizsgálat: a klinikai gyógyszervizsgálatok egy típusa, amelyben a vizsgálatban résztvevő betegek csoportjai új gyógyszert, placebót vagy egy régi gyógyszert kapnak. Sem a vizsgálati alanyok, sem az őket vizsgáló orvosok nem tudják, melyik beteg milyen kezelést kap. Ezzel biztosítják, hogy a beteg állapotának javulását nem csupán a vizsgálatban való részvétel okozza.
Kezelési mező (belépési kapu): a test azon felülete, amelyen át a sugárzás a daganatra irányul.
Kéz-váll szindróma: a kézen és az azonos oldali vállon kialakuló Sudeck-szindróma, mely a vállízület fájdalmas mozgáskorlátozottságával jár. Lásd Sudeck-szindróma.
Kiegészítő (komplementer) és alternatív gyógykezelés, CAM: (a Complementary and Alternative Medicine angol kifejezés rövidítése). A standard, hagyományos terápiák mellett (kiegészítő) vagy helyett (alternatív) alkalmazott kezelések. Általában nem tartoznak a hagyományos orvosi gyakorlathoz. A standard terápiák hosszú és gondosan ellenőrzött kutatási folyamatot járnak végig, amely bizonyítja a biztonságosságukat és hatásosságukat. A kiegészítő és alternatív kezelések többségéről sokkal kevesebb ismerettel rendelkezünk. Ebbe a kategóriába tartoznak az étrend-kiegészítők, a mega-dózisú vitaminok, a gyógynövény-készítmények, a speciális teák, az akupunktúra, a masszázskezelés, a mágnesterápia, a spirituális gyógyítás és a meditáció.
Kifoszkoliózis (kyphoscoliosis): a gerinc háti szakaszának előre-hátra irányuló és oldalirányú elgörbülése.
Kifózis (kyphosis): a gerinc háti és keresztcsonti szakaszának hátradomború görbülete. Az egészséges gerinc a nyaki és az ágyéki szakaszon előre- (lordózis), a háti és a keresztcsonti szakaszon hátradomború ívben (kifózis) hajlik meg, és ezzel biztosítja a koponya rugalmas alátámasztását.
Kisagy: az agy hátsó részén, az agytörzs és a gerincvelő, valamint a nagyagy között fekvő agyrészlet, főként a mozgás irányításában van szerepe.
Kisegítő gondozás: olyan intézmény vagy ellátás, amely lehetővé teszi, hogy a gondozók kis időre elszakadhassanak a gondozás napi fáradalmaitól. A kisegítő gondozás történhet egy ápoló-gondozó otthonban, a beteg saját otthonában vagy egy másik családnál.
Kismedence: a hasüreg alsó, a két csípőcsont között elhelyezkedő része.
Kismedence: a hasnak a csípőcsontok által határolt része.
Kissejtes tüdőrák: a tüdőrák egyik fajtája, amelyet a daganatsejt mikroszkópos megjelenése alapján neveznek kissejtesnek. A kissejtes tüdőrák biológiai viselkedése (növekedése, áttétképző hajlama, érzékenysége a sugárkezelésre, kemoterápiára) alapvetően különbözik az összes többi tüdőrákféleségtől.
Kiszáradás (dehidratáció): azon állapot, amelyben a szervezetben elégtelen mennyiségű víz található. Akkor következik be, amikor az egyén folyadékbevitele nem ellensúlyozza az izzadás, hányás és hasmenés általi folyadékvesztést.
Kiújul: ismét megjelenik, recidivál.
Klavikula (clavicula): kulcscsont.
Klimaktérium: a változás kora. Olyan testi, lelki és hormonális változásokkal járó időszak, amely a nemi virágzás megszűnésétől az öregedés korszakáig tart, fő tünete a menstruáció elmaradása.
Klinikai (gyógyszer)vizsgálat: egy betegek bevonásával végzett kísérlet, amelynek során meghatározzák, hogy egy új gyógyszer valóban hatásos-e.
Klinikai onkológus: olyan orvos, aki a rákos betegségek diagnosztizálására, a kemoterápiás, hormonterápiás és biológiai kezelésre specializálódott. Gyakran ő az, aki a daganatos betegeket elsősorban ellátja, és kezelésüket kézben tartja; koordinálja a többi szakorvos által adott kezeléseket.
Klinikai stádium (daganaté): számításba veszi a daganat méretét keletkezési helyén, valamint hogy a kiindulási szervből átterjedt-e már a nyirokcsomókra vagy távolabbi szervekbe (lásd még TNM-rendszer).
Klinikai szakasz: a rák fejlődésmenetében az a szakasz, amikor már tünetek jelentkeznek.
Klinikai tanulmány: kutatási vizsgálat, amelyben betegek vesznek részt. Minden tanulmányt gondosan terveznek, hogy a megelőzés, felismerés, diagnózis vagy rákkezelés legjobb módját találják meg.
Klinikai vizsgálatok: olyan típusú kutatási tanulmányok, amelyek új orvosi kezelések vagy más beavatkozások hatékonyságát vizsgálják betegekben. Az ilyen tanulmányok egy betegség szűrésének, megelőzésének, diagnózisának vagy kezelésének új módszereit próbálják ki. A tanulmányok klinikán vagy máshol, de mindig orvosi körülmények között, orvosi ellenőrzés mellett vihetők véghez.
Klór: kémiai anyag, amelyet többek közt a víz fertőtlenítésére, valamint fehérítésre használnak.
Kockázati tényező: rizikótényező, rizikófaktor. Valamilyen szokás, jellemző vonás vagy körülmény, amely megnöveli a betegség kialakulásának esélyét.
Kognitív: értelmi, a felismerést és gondolkodást, illetve egyéb szellemi funkciókat illető.
Kognitív funkciók: a megismerés és a tudás funkcióinak gyűjtőfogalma.
Kognitív terápia: olyan kezelés, amelyben a beteget egy helyzettel vagy problémával kapcsolatos gondolkodásmódja megváltoztatására veszik rá.
Kognitív tesztek: olyan tesztek, amelyekkel az egyén gondolkodását és memóriáját vizsgálják.
Koleszterin: a vérben található zsírszerű vegyület, amely jelentős szerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásában. Mennyisége diétával és gyógyszeres kezeléssel rendszerint a kívánatos értékre csökkenthető. A vér normálisnak tekintett összkoleszterinszintje 5 mmol/l alatti (szívinfarktus után kevesebb, 4,5 mmol/l alatti értéket kell elérni).
Kolinerg: az acetilkolinnal kapcsolatos. Például a kolinerg neuron olyan idegsejt, ami az acetilkolin nevű vegyületet tartalmazza.
Kolinészteráz-gátlók: az antikolinészteráz gyógyszerek másik neve.
Kollagén rostok: kötőszövet-féleség, mely a porcok stabilitását adja.
Kolónia-stimuláló faktorok (CSF): olyan anyagok, amelyek serkentik a vérsejtek termelődését. Kolóniastimuláló faktorok lehetnek a granulocita kolóniastimuláló faktorok (más néven G-CSF és filgrastim), granulocita-makrofág kolónia-stimuláló faktorok (más néven GM-CSF és sargramostim) és a promegapoietin.
Kolonizáció: kórokozó telep képződése, kórokozó megtelepedése.
Kolonoszkóp (vastagbéltükör): vastagbéltükrözéshez, vastagbél belső felszínének vizsgálatához használt eszköz.
Kolonoszkópia: vastagbéltükrözés. Az orvos rugalmas, hajlékony, fényforrással ellátott csövet (kolonoszkópot) vezet a végbélnyíláson keresztül a vastagbélbe, s annak teljes hosszát áttekinti, és szövettani vizsgálat céljára biopsziás mintát is vesz. A vizsgálat előtt vagy közben adott nyugtató-görcsoldóval csökkenthető a vizsgálat okozta kellemetlenség.
Kolorektális rák: a vastagbelet (colon) és a végbelet (rectum) egyaránt érintő rák.
Kolosztóma: a hasfalon keresztül a vastagbélbe vezető, mesterséges nyílás, ezen keresztül távoznak a testből a salakanyagok. Lásd még sztóma. A vastagbél- és végbélrákműtét esetében a sebész rendszerint – az egészséges vastagbél vagy végbél egy részével és a közeli nyirokcsomókkal együtt – eltávolítja a daganatot. A vastagbél vagy a végbél egészséges részei a legtöbbször újra összeköthetők (a megmaradt bélszakaszok vége újraegyesíthető). Ha a sebész nem tudja az ép részeket összeilleszteni, időszakos vagy állandó kolosztóma szükséges.
Kolosztómia: az a műtéti eljárás, aminek során a kolosztómát elkészítik.
Kolposzkópia: a hüvely és a méhnyak vizsgálata egy kolposzkópnak nevezett megvilágított nagyító segítségével.
Kóma: a cukorbetegség súlyos szövődményeként is előforduló, eszméletvesztéssel járó állapot.
Kombinációs chemotherápia: olyan kezelés, melyben két vagy több kémiai szert alkalmaznak, hogy hatékonyabb legyen a kezelés.
Kombinált kemoterápia: több gyógyszer alkalmazása a kemoterápia során.
Kombinált vakcina: egy oltással több betegség elleni védelem érhető el (pl. hepatitisz A és B ellen).
Kommunikáció: (emberek közötti) megértés, gondolatcsere.
Kompartment: elkülönült üreg, fülke.
Komplementer medicina: a természetgyógyászati eljárások másik elnevezése. A név arra utal, hogy a hagyományos nyugati orvoslás mintegy kiegészítőjeként is használatos gyógymódokat foglalja magába.
Kompresszió (compressio): nyomás, összenyomás.
Komputertomográfia (CT): speciális röntgenvizsgálat; az emberi test keresztmetszetéről (0,5–1 cm-es "szeletéről") ad meglehetősen részletgazdag képet.
Kondilus (condylus): a hosszú csöves csontok (pl. combcsont) ízületi feje melletti csontos kiboltosulás, melyen inak tapadnak.
Kondrokalcinózis: az ízületi porc elmeszesedése.
Kondrokalcinózis (chondrocalcinosis): az ízületi porcban kalcium-pirofoszfát-dihidrát nevű kristályok válnak ki, amelyek részben a porcsejteket károsítják, részben az ízületbe kerülve gyulladást hozhatnak létre. Az alapfolyamat nem befolyásolható. Az ízületi tüneteket gyulladáscsökkentők enyhítik.
Kondromalácia: az ízületi porc ellágyulása.
Konfúzió: zavartság, térben és időben tájékozatlan viselkedés.
Konizáció: sebészeti beavatkozás, amely során kúp alakú szövetdarabot távolítanak el a méhnyakból és a méhnyak csatornájából. A méhnyak betegségeinek diagnosztizálásra és kezelésére szolgáló eljárás. Kúpbiopsziának is nevezik.
Konjunktivitisz: kötőhártya-gyulladás.
Kontakt urtikária: viszkető bőrpír, csalángöbcsékkel, mely azonnal megjelenik az adott ételekkel, vegyszerekkel vagy fémekkel való érintkezés után.
Kontrakció (contractio): összehúzódás, összehúzás.
Kontraktilis fehérjék: a szívizom összehúzódásában szerepet játszó fehérjék.
Kontraktúra: zsugorodás (izom, ín).
Kontraktúra (contractura): torzulást, az ízület mozgáspályájának beszűkülését okozó zsugorodás, amely a tokot, a környező izmokat, a kötőszövetet, a bőrt érintheti.
Kontrasztanyag: a röntgendiagnosztikában használt anyagok, amelyek sugárelnyelő képessége különbözik a szervezetétől. Testüregeket, ízületeket, a gerincvelő körüli teret tölthetik fel a kontrasztanyaggal, amely a röntgenfelvételen kirajzolja az üreg alakját.
Kontrasztanyagos röntgen: irrigoszkópia. Speciális röntgenvizsgálat, előtte a betegnek sűrű folyadékot (kontrasztanyagot) kell innia, ami végighalad a tápcsatornán, és a közben készített röntgenfelvételeken kirajzolódik a bélrendszer (egészséges vagy kóros) körvonala, az esetleges szűkületek és tágulatok, illetve egyéb eltérések.
Kontrollált: kézben tartott, felügyelt.
Konzervatív terápia: nem műtéti, nem sebészi megoldás, hanem gyógyszeres, vagy diétás kezelést jelentő gyógyítási mód.
Korai vírusválasz: a krónikus C-vírushepatitisz kezelésének hatékonyságát tükrözi; a kezelés 12. hetére a szervezetben lévő vírus mennyisége ("titere") csökkent, vagy a vírus kimutathatatlanná vált.
Koronária: koszorúér. A szív izomzatát oxigénnel és tápanyagokkal ellátó érfajta.
Koronáriák (latin coronaria): a szív koszorúerei (a szív saját érellátó része).
Koronariográfia (érfestés, coronariographia): A szívizomzatot ellátó koszorúerek vizsgálatára alkalmas eljárás. Ennek során a combartérián keresztül egy katétert juttatunk a koszorúerek szájadékához, és a katéter segítségével a koszorúereket kirajzoló kontrasztanyagot fecskendezünk a koszorúerekbe. Segítségével az erekben lévő szűkület jól kimutatható.
Kóros elhízás: kóros kövérség, az egészséget károsító mértékű zsírszövet-lerakódás.
Kortik(o) (cortic(o): kéreg.
Kortikoszteroid: a mellékvesekéreg által termelt hormon, amit mesterségesen is előállítanak gyógyszerként. Az asztmában ennek egyik komponensét, a glükokortikoidot hasznosítják.
Kortikoszteron (corticosteron): mellékvesekéreg-hormon, lásd mellékvese.
Koszorúér ( coronaria, ejtsd koronária): A szív izomzatát oxigénnel és tápanyagokkal ellátó erek.
Koszta (costa): borda.
Kowarschik-galván: végtagi idegfájdalmak, isiász, cervikobrachialgia enyhítésére alkalmazott galvánáram-kezelés.
Költséghatékonyság: egy adott módszer ára és az általa elért haszon viszonya.
Könnycsatorna: a könnyet a könnymirigyből az orrüregbe vezető csatorna.
Köpet: a tüdőből felköhögött váladék.
Köpet citológiai vizsgálatai: a mélyről felköhögött tüdőváladék mikroszkópos vizsgálata, amely során daganatos és egyéb sejteket találhatnak.
Körte típusú elhízás: a zsírfelesleg főleg a csípőn, combokon mutatkozik.
Körzeti pszichiátriai gondozó: az otthon élő betegek pszichiátriai szükségleteiben képzett szakember.
Köszvény: húgysav-felszaporodással járó anyagcsere-betegség, mely ízületi (gyulladás) és vesebajokat okoz elsősorban.
Középfül: dobüreg.
Közösségi gondozás: a közösségben, általában a saját otthonukban ellátott betegek házhoz jövő szolgáltatásainak összefoglaló neve.
Közösülés utáni vaginitis: a hüvelyben tapasztalt érzékenység, viszketés vagy egyéb tünetek, amelyek a közösülés után néhány órával maguktól elmúlnak.
Kriosebészet: a krioterápia egyik formája, a daganat helyi fagyasztása útján történő gyógyítás.
Kriptorhizmus: rejtettheréjűség.
Kromoszóma: az öröklődés elemi egységeit, a géneket tartalmazó képlet. Száma állandó és fajra jellemző, emberben 46.
Krónikus: idült, hosszú idő alatt kialakuló, hosszan fennálló.
Krónikus bronchitisz: idült hörghurut.
Krukenberg-tumor: a gyomorrák áttétképzése révén keletkezett petefészekdaganat.
Krupp: álhártyás gyulladás.
Krurális (cruralis): a lábszárhoz tartozó.
Kubitális (cubitalis): a könyökhöz tartozó.
Kután: a bőrrel kapcsolatos.
Külső besugárzás: a szervezeten kívül elhelyezkedő sugárforrás segítségével történő besugárzás. A sugárterápia egyik típusa, amelynek során egy gépből nagy energiájú sugárnyalábokat irányítanak a rákos területre. Külső sugárfejes radioterápiának is nevezik.
Külső elválasztású mirigyek: olyan mirigyek, amelyek a termelt anyagaikat (pl. a nyálmirigyek a nyálban lévő emésztőenzimeiket) valamely üreges szerv belsejébe vagy a külvilágba juttatják.

Lactobacillusok: védő hatású baktériumok a hüvelyben és a bélben.
Lágy diéta: puha ételeket tartalmazó étrend. A táplálékot főzéssel, pürésítéssel, turmixolással lágyítják.
Lágy szájpad: a kemény szájpad folytatása a garat felé. Izomból és az azt borító nyálkahártyából áll.
Lágyékhajlat:a comb és a has találkozási helye.
Lágylézer: alacsony energiaszintű, anyagok metszésére nem alkalmas lézer.
Lágyszájpad: a keményszájpad folytatása a garat felé. Izomból és az azt borító nyálkahártyából áll.
Lakossági szűrővizsgálat: olyan orvosi vizsgálat, amelynek célja egy addig nem felismert, rendszerint panaszt még nem okozó betegség felderítése. A lakosság meghatározott része személyes meghívólevelet kap, amelyben a szűrővizsgálaton való részvételre bíztatják.
Laktát dehidrogenáz (LDH): a vérben és más testszövetekben található, a sejtek energiatermelésében szerepet játszó enzimek egy csoportja. Magas LDH-szint mutatható ki szövetkárosodáskor és bizonyos típusú daganatok vagy egyéb betegségek esetében.
Laktóz: a tejben és a tejtermékekben található cukorfajta.
Laktózintolerancia: a tejcukorbontó enzim hiánya miatt a tejes ételek fogyasztása után hasmenés, étvágytalanság és puffadás jelentkezik.
Laktózintolerancia: tejcukorallergia. Rendellenesség, amelynek az a lényege, hogy a szervezet képtelen megemészteni vagy felszívni a laktózt.
Laktózintoleranica: tejcukor-érzékenység.
Langerhans-szigetek béta-sejtjei: a hasnyálmirigy inzulinhormont termelő sejtjei.
Laparotomia: sebészi metszés a hasfalon.
Laphámrák : (laphámsejtes rák) a laphám sejtjeiből kiinduló rák. A sejtek vékonyak, laposak, halpikkelyre emlékeztetnek, ezek képezik a bőr, a szájüreg, valamint a hangszalag hámját, és ezek bélelik az üreges szerveket csakúgy, mint a légző- és emésztőszerveket.
Laphámsejt: lapos sejtek, amelyek mikroszkóp alatt vizsgálva halpikkelyhez hasonlóak. Ezek a sejtek borítják a test külső és belső felszínét.
Laringeális: a gégével kapcsolatos.
Laringektómia: műtéti beavatkozás, amelynek során a gége egy részét (parciális laringektómia) vagy egészét (totális laringektómia) eltávolítják.
Laringektomizált: gégeeltávolításon esett át.
Laringektomizált: gégeeltávolításon átesett.
Laringoszkóp: a gége vizsgálatára szolgáló, vékony, fényforrással ellátott cső.
Laringoszkópia: a gége vizsgálata tükör segítségével (közvetett/indirekt laringoszkópia) vagy laringoszkóppal (közvetlen/direkt laringoszkópia).
Laryngitis subglottica (laringitisz szubglottika): álkrupp; kisgyermekek ugató köhögéssel járó gégegyulladása, ami szakszerű segítség nélkül akár fulladást is okozhat.
Larynx: ejtsd larinx, gége.
Latens fertőzés: a hepatitiszvírus ugyan megfertőzte a szervezetet, de májbetegségre utaló jel nem alakult ki, így májbetegségnek még a gyanúja sem merül föl.
Latent autoimmune diabetes in adults (LADA): az 1-es típusú cukorbetegség ritka formája az ún. felnőttkori, lappangva kialakuló autoimmun diabétesz.
Laterális (lateralis): oldalsó.
LDL: a koleszterint a vérben szállító egyik fehérje (Low Density Lipoprotein).
LDL-koleszterin: az ún. "rossz" koleszterin, amely az érfalhoz kötődik, elősegíti a plakk-képződést és a szűkület kialakulását. Normális szintje 3 mmol/l alatti.
Lead-time: szűréssel megnyerhető idő.
Lebenyek: egy viszonylag jól elhatárolható része egy szervnek. Például a tüdő mellhártya-borítású, egymástól jól elváló anatómiai egységei; a jobb tüdő három, a bal két lebenyre oszlik. Az agy pl. homlok-, halánték-, fejtető-, tarkó- és centrális vagy szigetlebenyekből áll. Az Alzheimer-kór különösen a halánték- és fejtető lebenyeket érinti.
Lebenyek (tüdő): a tüdő mellhártya-borítású, egymástól jól elváló anatómiai egységei; a jobb tüdő három, a bal két lebenyre oszlik.
Légcső (trachea): a gégéből a tüdőbe vezető porcos falú cső.
Legionellózis (légiós betegség): a Legionella pneumophyla nevű baktérium okozta súlyos, tüdőgyulladással járó megbetegedés.
Légúti hiperreaktivitás: a légutak fokozottan kóros reakciója, amelynek során különböző fizikai és kémiai hatásokra összeszűkülnek.
Légzés-asszisztált aerosol készülék: aerosol készülék, amely a belégzés során lehetővé teszi a gyógyszer bejutását a légutakba, míg a kilégzés során minimalizálja annak veszteségét.
Légzésfunkciós vizsgálat: a tüdőtérfogatok, a légúti vezetőképesség és a gáz-diffúziós értékek mérése.
Légzési elégtelenség: az oxigenizáció fenntartásának képtelensége (8 kPa alatti oxigén szint).
Légzési inger: légzésre ösztönző stimulus. A fő légzőközpont a nyúltvelőben található.
Légzési segédizmok: a légzés nehezítettségekor lépnek működésbe.
Légzésterápia/légzőtorna: a helyes légzéstechnika elsajátításával a légzőizmok erősítésére szolgál.
Légzőizmok: normálisan csak a belégzés aktív izommunka eredménye; a rekeszizom és a bordaközti izmok összehúzódása tágítja a mellkast, ami által lehetővé válik a levegő tüdőbe áramlása.
Légzőizom-torna: a légzőizmok erejét és állóképességét növelő légzőgyakorlatok. Hatásossága a COPD-ben nem egyértelműen bizonyított.
Légzőrendszer: a légzést szolgáló szervek összessége. Részei az orrüreg a melléküregekkel, a garat, a gége, a légcső, a hörgők, a tüdő.
Légzőszervi rehabilitáció: krónikus légúti betegségben fennálló korlátozottság csökkentésére irányuló tréning és betegoktató program.
Lelet: azt foglalja össze röviden, hogy mit találtak a vizsgálat során.
Lép: a nyirokrendszer egyik szerve. A lép termeli a limfocitákat, tárolja a vérsejteket, megszűri a vért, kivonja az elöregedett vérsejteket. A gyomor mellett, a hasüreg bal oldalán található.
LE-sejtek: szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegek vérében található kóros fehérvérsejtek.
Leukémia: a vértermelő szövetek rákja.
Leukoaraiosis: az agy fehérállományának károsodása.
Leukocita (leucocyta): fehérvérsejt.
Leukocitopénia (leucocytopenia): a fehérvérsejtek számának csökkenése a vérben.
Leukoplákia: fehér folt a nyálkahártyán, ami később rákká alakulhat. daganatmegelőző (precancerosus, ejtsd prekancerózus, premalignus) állapot. Az orca, a nyelv, a szájfenék, a szájpad, az ajkak nyálkahártyáján vagy a fogínyen található, le nem törölhető fehér folt, amelyből rákos daganat alakulhat ki.
Leukotrién antagonista: az asztma kezelésében használatos új gyógyszercsoport, amely a leukotriének képződését vagy a tüdőben lévő leukotrién receptorokat gátolja.
Leuprolid: a gonadotropint felszabadító/releasing hormon analógok családjához tartozó gyógyszer. A petefészkek, illetve a herék hormontermelésének gátlására alkalmazzák.
Levegőcsapda: a tüdő rugalmasságának elvesztése és a légutak összeesésének következtében a kilégzés végén a fiziológiásnál nagyobb mennyiségű levegő marad vissza a tüdőben. Emfizémára jellemző.
Lewy-testes demencia: ejtsd levi-testes. A demencia egy típusa, amelyben Lewy-testeknek nevezett kóros fehérjeképződmények fordulnak elő az agyban. A Lewy-testes demenciában szenvedőknek általában napról-napra változékonyabbak a szellemi képességeik, mint egyéb demenciafajták esetében. Panaszmentes időszakokkal váltakozik, emellett azonban más panaszok, mint pl. hallucinációk is fellépnek, valamint gyakori összeesés és a neuroleptikumokkal szembeni túlérzékenység is jellemző rá.
Lézer: elektromos rezgéskeltő és erősítő berendezés, amely a nagy energiát egyetlen, szét nem szóródó, vékony fénysugárba összpontosítja. Szövetek roncsolására vagy vágására alkalmazzák a mikrosebészetben, a fotodinámiás terápia és számos diagnosztikus eljárás során. Lásd még fotodinámiás terápia.
Lézerfény: magas rezgésszámú, jól irányítható, erős energiát hordozó (ezért pl. szövetroncsoló hatású) fénysugár.
Lézersugárzás: különleges fényforrással (lézerrel) előállított, pontosan irányítható, erősen fókuszálható fénynyaláb. Nagy energiasűrűség érhető el vele, ezért műtétek végzésekor roncsolásmentes vágásra használható.
Lézerterápia: lézerrel egyes sejtek, sőt a sejtek bizonyos részei szelektíven sugározhatóak be. Kis intenzitású lézersugár a sebgyógyulást serkenti, és a keletkező heg szilárdságát fokozza.
Lézió (laesio): sérülés. Kóros szöveti elváltozást mutató terület.
Ligamentum: szalag, ínszalag.
Likopin: antioxidáns; a paradicsom tartalmazza nagy mennyiségben.
Limfa (lympha): nyirok.
Limfadenitisz (lymphadenitis): nyirokcsomó-gyulladás.
Limfangitisz (lymphangitis): nyirokérgyulladás.
Limfocita: a fehérvérsejtek egyik típusa. A szervezet immunrendszerében résztvevő fehérvérsejt. Számos feladatot látnak el az immunrendszerben, például antitesteket és más anyagokat termelnek, védekeznek a fertőzésekkel és egyéb betegségekkel szemben.
Limfóma (lymphoma): a nyirokszövet daganata. Az immunrendszer sejtjeiből kiinduló rákos elváltozás. Két fő csoportra osztható. Az egyik a Hodgkin limfóma, amelyet az úgynevezett Reed-Sternberg sejtek jelenléte jellemez. A másik kategória a non-Hodgkin limfóma, amely tovább osztható több, különböző immunrendszeri eredetű daganatra. A non-Hodgkin limfómákat osztályozhatjuk továbbá növekedési gyorsaságuk szerint indolens (lassan növekvő) vagy agresszív (gyorsan növekvő) csoportokba. Ezek az altípusok különböző mértékben reagálnak a kezelésre. A Hodgkin és a non-Hodgkin limfóma is előfordulhat gyermekekben és felnőttekben egyaránt, a prognózis és a kezelés pedig a rák típusától és stádiumától függ.
Lineáris gyorsító: nagy energiájú sugárzást előállító készülék, mely elektromosságot használ fel a részecskék felgyorsítására, másképpen "megavolt" terápiának is hívják.
Lipid: zsír.
Lipidek: vérzsírok. Összetevőik összkoleszterin ("rossz" LDL-koleszterin és "jó" HDL-koleszterin) és trigliceridek.
Lipogenezis: zsírképzés.
Lipolízis: zsírbontás.
Lipóma: zsírszövetből kiinduló, jóindulatú daganat.
Lipoprotein: a vérben a zsírokat (koleszterint, triglicerideket) szállító fehérje.
Liquor: ejtsd likvor. Az agyvelőt és a gerincvelőt körülvevő folyadék.
Lobektómia: műtéti beavatkozás a teljes tüdőlebeny eltávolításával.
Lobularis in situ carcinoma: lebenykés, helyben kialakult rák, amelyben kóros sejtek vannak az emlőlebenyben. Ez az állapot nem alakul invazív rákká. Mindemellett azt jelzi, hogy a mellrák kialakulásának nagy a kockázata.
Lobulus: kis lebeny vagy egy lebeny kis része.
Lobus: egy adott szerv egy bizonyos része, úgynevezett lebenye. Lobusok találhatók a májban, tüdőben, emlőben, agyban.
Logopédus: a beszéd- és nyelészavarban szenvedő betegek állapotfelmérését és kezelését végző szakember.
Lohasztó orrcseppek: az orr belsejét bélelő nyálkahártya duzzanatát csökkentő szerek (pl. Nasivin, Novorin, Afrin, Otrivin).
Lokális (localis): helyi, csak egy testrészre vonatkozó.
Lokális injekció: a beteg, fájó testrészbe adott injekció, amely általában érzéstelenítő és/vagy gyulladáscsökkentő anyagokat tartalmaz.
Lokális kezelés: egy adott testrészre ható kezelés (pl. bőrön át felszívódó kenőcs, bőr alatti (ún. szubkután) injekció, nyálkahártya felszínére ható kezelés). Tumor esetén: A tumorsejteket és közvetlen környezetüket érintő kezelés.
Lóláb (pes equinus): fejlődési rendellenesség, a láb lefelé áll, a sarok nem ér a földre.
Lordózis (lordosis): a gerinc előredomború íve a nyaki és az ágyéki szakaszon. Az ív lelapulása panaszokhoz vezethet (lásd még kifózis).
Losartan: nemrégiben kifejlesztett angiotenzin II-gátló, amely COPD-ben csökkenti a pulmonalis artériás nyomást.
Lökésterápia: néhány napon át adott gyógyszeres kezelés, nagy dózisban és tablettával vagy vénásan.
Lötyögő térd (genu laxum): ép térdízületben a tok és a szalagok megakadályozzák, hogy az ízület oldalirányban, vagy nyújtáskor 180°-on túl elmozduljon. Ha valamilyen sérülés vagy betegség ezeket károsítja, a térd előre-hátra vagy oldalirányba el tud billenni. A járás bizonytalanná válik, a térd könnyen megbicsaklik, megrándul, begyullad. Enyhe esetben térdtok elegendő lehet a térd megtámasztására, súlyosabb esetben műtét szükséges.
Lucy: ejtsd lüszi. Etiópiában megtalált előember "beceneve". Testfelépítése nagyon hasonló a ma élő emberekéhez.
Lúdtalp: pes planus.
Lumbágó (lumbago): ágyéki, keresztcsonti fájdalom.
Lumbális (lumbalis): ágyéki, ágyékhoz tartozó.
Lumbálpunkció (lumbalpunctio): gerinccsapolás, amikor diagnosztikus célból agyvizet vesznek a gerinccsatornából.
Lumen: üreges szerv (pl. érhálózat vagy bélrendszer) belsejében elhelyezkedő csatorna.
Lumpectomia: ejtsd lumpektómia. Olyan műtét, amelynél a daganatot távolítják el és egy keveset a körülötte lévő egészséges szövetekből.
Lupusz (lupus): gyulladásos betegség, amely során az immunrendszer a test saját szövetei, szervei ellen fordul. Érintheti az ízületeket, a bőrt, a veséket, a vérsejteket, a tüdőt és a szívet.
Luteinizáló hormont felszabadító szer: olyan gyógyszer, amely a szexuális hormonok termelődését gátolja. Férfiakban a tesztoszteronszint, nőkben az ösztrogének és más nemi hormonok szintjének csökkenését váltja ki.
Luxáció (luxatio): ficam baleset, vagy fejlődési rendellenesség következtében az ízületi fej elhagyja a vápát.
Lyme artritisz (Borreliózis): fertőző betegség. A kórokozója kullancscsípéssel kerül a szervezetbe. Típusos esetben piros, a széle felé terjedő bőrkiütés alakul ki. Lázzal, fejfájással, ízületi- és izomfájdalommal járhat. Később az előző tünetek eltűnnek, majd ízületi- és ideg-, szív- és agyhártyagyulladás jelenhetnek meg. Hónapokkal, évekkel a fertőződés után sokízületi gyulladás, ideggyulladás és bőrelváltozások képében kialakulhat a betegség ún. krónikus szakasza. A fertőzést követően a betegek vérében a kórokozó ellen termelődött ellenanyag kimutatható. Az időben alkalmazott antibiotikus kezelés a betegséget általában meggyógyítja.
Lympha: ejtsd limfa. Nyirok (a szervezet védekező rendszerébe tartozó anyag). Majdnem színtelen folyadék, amely a nyirokrendszeren keresztül áramlik, és olyan sejteket szállít, amelyek a fertőzések és a betegségek leküzdésében segítenek.
Lymphoedema: ejtsd limfödéma. Az az állapot, amikor a felesleges nyirok a szövetekben tárolódik, és megduzzadásukat okozza. Kialakulhat a karban vagy a lábon azt követően, hogy a hónalji, illetve lágyékhajlati nyirokcsomókat eltávolítják vagy besugarazzák.
Lymphoedema: ejtsd limfoödéma. Az az állapot, amikor a felesleges nyirok a szövetekben tárolódik, és azok megduzzadását okozza. Kialakulhat a karban vagy a lábon azt követően, hogy a hónalji illetve lágyékhajlati nyirokcsomókat eltávolítják vagy besugarazzák.
Lymphoglandula: ejtsd limfoglandula. Nyirokcsomó; a nyirokerek útjába iktatott szűrő hatású szerv.